2012. július 19., csütörtök

4.fejezet.


Röhögve jöttünk ki a lányokkal a moziból.
Hát a fiúk ami sikítozást meg rémüldözést levágtak, elkaptuk a röhögő görcsöt. És amikor kijöttünk, a holt sápadt arcaik, inkább hasonlítottak Edward Cullenre, mint saját magukra.
Jó, tényleg nem szép dolog, hogy kinevetjük őket, de hát nem lehet megállni.


-Soha többet ilyen filmet nem nézek.-túrt a hajába Eric, és most először szólalt meg amióta csatlakoztam.
-Pedig ez a harmadik része volt. A második  mindjárt kezdődik.-fojtottam vissza a röhögésem.
-Tudod nem szép dolog kiröhög a másikat. És irtóra félelmetes egy film. Láttad amikor a kislány leugrott a korlátról?-hadonászott rémülten.
-Na jó, tényleg félelmetes volt.-bólogattam bőszen.
-Hát, én egy hétig nem fogok aludni.-borzongott meg Ale.
-Én egy évig. De hol van a két jó madár?-nézet szét Anton.
-Alex is eltűnt.-nézet szét Eric.
  Most már én is kezdtem berezelni.
Elindultunk megkeresni őket.


Egy gyors étterem pultjánál találtuk meg őket, jól le is szidtuk őket. Rendeltünk kaját, majd elindultunk szét nézni a plázában.
 Sokat nevettünk, és bolondoztunk, majd a két leányzó berángatott egy butikba.
A fiúkat leültették az ottani próba fülkékkel szembe lévő székekre. Meggie és Sara eltűnt a rengeteg ruha közt, majd egy rakás cuccal jöttek vissza.
-Ezt és ezt vedd fel.-nyomta a kezembe Sara a ruhákat, ami egy cica nadrág volt, és egy ejtet vállú póló. Lekapta a fejemről a sapkát, majd Eric fejére nyomta.
 Vigyorogva igazította a fejére.
Meggie betolt a fülkébe, én meg átöltöztem.
-Kell egy fekete magas sarkú lányok.-szóltam ki.
 Máris bedugtak egyet, én meg fel vettem. Rég jártam már ilyen ruhában.
 Elhúztam a függönyt, majd kiléptem. Bepózoltam.
-Ez...Wow!-nyögte ki Eric.Csak bazsalyogtam magamban.
-Lányok.-szólt Ale.
-Na? Mi az?-léptek ki a két mellettem lévő fülkéből.
-Anyám.-nézet végig rajtam Meggie.
-És te még képes vagy egy ilyen testet, bő cuccokba dugni? Eszednél vagy?-dörrent rám Sara játékosan.
 -Hát...-vállat vontam. 
-Jaj fiúk, ne már. Nyálas lesz a csempe.-röhögött Meggie. 
A fiúk úgy néztek minket, hogy eltátották a szájukat. Meggie és Sara a táncnak köszönhetően nagyon csinosak, és mesésen festenek a mini ruhákban amit felvettek. 
-Tartsunk neki divat bemutatót.-a kezembe nyomot Sara valami ruhát, meg egy leopárd mintás cipőt, és betolt a fülkébe. 
A nadrág, egy csipkés-bőr cica nadrág volt. Elől ki volt vágva, és belül voltak a csipkék. Nagyon tetszett. A felső meg szintén leopárd mintás volt pánt nélküli, inkább hasonlított egy fűzőre mint egy pánt nélküli pólóra.
 Felfogtam a hajam, a csuklóm lévő haj gumival. Cipő, és kiléptem. 
-Na?-forogtam körbe. 
-Szexi.-nyalta meg a száját Alex.
 -Akkor se veszem meg.-vigyorogtam. 
-Ne már!!-nyafogott. 

Tovább, bohóckodtunk még, majd azon röhögtünk, hogy a fiúk női kalappal járkálnak fel-le mint a modellek. 
Rég volt ilyen jó kedvem, mint ma. Úgy érzem, kezdek boldog lenni.

Mélázásomból egy kar rángatott ki, és szó szerint rángatott valaki. 
Mérgesen, és kíváncsian vezettem el a szemem, az ismerős arcig.
 Meglepve néztem Eric-et, ahogy próbál manőverezni az emberek közt, hogy eljussunk a célhoz. Óvatosan betolt egy ékszeres boltba, ahol rögtön rá mutatott, egy karkötőre, ami tele volt csillaggal. 
-Ez a tied.-rárakta a kezemre-És nincs reklamáció. Amint megláttam, rögtön te jutottál az eszembe.-mosolygott.
 -Én...hát...köszönöm.-motyogtam, nagyon meglepett ez a gesztusa. 
Akaratlanul nyúltam a nyakamon lévő nyaklánchoz. Még anyától kaptam, tizenkét évesen. Kifizette, majd egymás mellett sétálva mentünk tovább. 
-Mesélj magadról.-szólalt meg. 
Óvatosan megfogta a kezem, és az egy kávézóba húzott. Rendelt két kávét. 
-Nincs mit mesélnem.-hárítottam. 
Semmi kedvem nincs, kitalálni valami mesét, magamról. 
-Tudom, hogy ellenséges voltam veled.  Csak azért, mert féltem, hogy kihasználsz. Sokan, csak a hírnév miatt állnak velem szóba, de sose nézik azt, hogy én mit érzek. Nem könnyű úgy járni, az emberek közt, hogy kívülről mosolyogsz, közben meg belül szomorú vagyok. 
-Ez nekem se könnyű.-bólintottam. 
Belekortyolta kávéjába. 
-Biztos, hallottál már Molly-ról.-rám nézet, bólintottam megerősítés képen-Hát nem úgy volt ahogy a lapok megírták. Nem békében szakítottunk. Egyik nap, amikor stúdióztunk, kicsit hamarabb mentem haza. Alig vártam, hogy ágyban legyek, mert holt fáradt voltam, de amikor beléptem a nappaliba, egy inget találtam a kanapén. Nem az enyém volt, ezt jól tudtam, és hát felmentem a hálóba, ahol, hát, szép szóval épp dugta egy csávó Molly-t. Természetesen nem ordibáltam vagy ilyesmi, csak szépen elküldtem a pasit, és megmondtam Molly-nak, hogy két napot kap, hogy eltüntesse a cuccait. Én meg addig Franciaországban, egy szállodában voltam. Rettenetes érzés volt.-megrázta a fejét. 
Csendben figyeltem a szomorú arcát. Szegény kávét, már habosra fogja keverni. 

-Te voltál már szerelmes?-szólalt meg. 
Bólintottam. 
Tudom, hogy mit érez, mert én is ezt érzem, még most is. 

-A szerelem fájdalmas.-mondtam. 
Talán más emberek szemével kívülről, csak két fiatal ül és beszélget, a lány mosolyog, a fiú meg kíváncsian figyeli a lányt, de valójában két összetört szívű ember ül egymással szembe, valamiféle maszkkal felvértezve. 

-A te sztorid mi? Mert biztos vagyok benne, hogy nem csakúgy nézel megértően.-elmosolyodott, és most először éreztem, hogy tetszik a mosolya, mert a pillangóim életre keltek. 
-Talán majd egyszer írok egy könyvet, és majd abból megtudod, mi az én sztorim.-elvigyorogtam rá. 
-Legalább pár részletet árulj el. Amíg megjelenik a könyv megőszülök.-előre dőlt picit, és érdeklődve nézet. 
-Jó, legyen. Három éve, megismerkedtem egy fiúval. Azonnal beleszerettem, de nem tudtam, hogy ki Ő valójában. Sok fájdalmat okozott, de én mégis ragaszkodtam hozzá. Sose tudtam rá haragudni, bármilyen szemétséget művelt, én akkor is mellette maradtam. De egy idő után, meguntam, hogy én vagyok, a játék, és ő valamiféle tulajdonos, így hát, itt kötöttem ki.-sóhajtottam egyet. 
-Zűrösek vagyunk e téren.-kuncogott. 
-Nem kicsit.-értettem egyet. 
Tovább nem feszegette ezt a témát. 
Hamarosan megtaláltak a többiek is, így Eric mindenkit, haza fuvarozott, és én maradtam utoljára. Ezért felhívtam, hogy készitek valamit vacsira.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése