- ~Két hét múlva~
Sose szerettem a második nevem, de most hasznomra vált. Rosali, anya választása volt, mondván, hogy jól áll a piros arcomhoz. De én sose használtam. Mindig Bella voltam, és apa vezeték nevét használtam, de most, hogy Rosali-t használom, kellett, hozzá másik vezeték név: Sholt.
Apa vezeték neve Cortez, anyáé meg Smith, de a dédszüleimé meg Sholt volt. Így kombináltam egy nevet magamnak: Rosalia Sholt.
Leültem egy padra, és néztem az embereket. Láttam, hogy egy barna hajú srác elejti a papírokat amik a kezeiben van majd-angolul- káromkodva szedegetni kezdi, de a szél szét fújta, és pár lapot elém fújt.
Sóhajtottam egyet, majd összeszedtem és oda vittem neki. Felnézet, és hálásan mosolygott rám.
-Ezeket elvesztetted.-nyújtottam a lapokat.
-Jaj köszi. Már háromszor elejtettem ezeket a rohadt kottákat.-morogta.
-Várj segítek.-megfogtam a kottákat, majd összeraktam, addig ő felkapta a másik két elkallódott lapot.
-Megint csak köszi.-mosolygott.
-Nem nézhettem tétlenül a bénázásod.-kuncogtam.
-Nem tehetek róla, hogy Eric egy hajcsár.-sóhajtva a hajába túrt.
-Annak az gyereknek szét kéne rúgni a seggét.-mondtam komolyan, tátott szájjal nézet rám-Mi van?-húztam össze a szemöldököm, nem igen látszhat a kapucnim alatt.
-Itt svéd honban mindenki ismeri Eric-et. Te, nem?-lepődött meg.
-Hát én nem. Ki az az Eric?-a kezembe vettem a kottákat.
-Eric Saade, Svédország egyik híres énekese.-magyarázta, közben meg elindult és intett nekem.
-Jah. Értem. Hát én nem hallgatok Global Deejay-n és Prodigy-n kivül mást, max Linkin Parkot, szóval nem tudom ki ez a gyerek.-vállat vontam.
-Akkor, hogy kerültél ide?
-Meglógtam az árvaházból, és itt kötöttem ki.-hazudtam.
-Hány éves vagy?
-17. 18 leszek.
-Mit szoktál csinálni?
-Általában olvasok vagy sétálok.
-Nincs kedved, melózni?
-Attól függ mi lenne az.
-Amolyan asszisztens lennél.
-Mindenes?-kérdeztem vissza.
Tudom, milyen, mindenesnek lenni, már volt ilyen melóm.
-Igen. De még megkérdezem Eric-et, hogy mit szól hozzá. Amúgy most nem nagyon tűri el maga mellett a nő neműeket, mert a barátnője Molly megcsalta, ő meg rajta kapta. Légy elnéző vele.-hadarta, majd befordult jobbra, és egyenesen be ment a hatalmas épületbe.
Én pedig követtem.
Benyitott egy ajtón, majd hangos veszekedés kezdődött.
-Hol az istenben voltál?-kiabált egy pasi, svédül, óvatosan belestem.
-Nálad, majd a gitárért. Tarthatnál nagyobb rendet, mert alig találtam meg a kottákat.-vágott vissza.
Lerakta a gitárt.
-Ez meg ki? Remélem nem rajongó mert semmi kedvem jó pofozni.-szólalt meg angolul. A srác rám nézet, elvigyorodtam.
-Ő...
-Rosali
-Igen. Amúgy Mike.
-Örvendek.-bólintottam.
-Ő Rosali, és segíteni fog.-Eric mérgesen berángatta a hangfelvevő szobába.
-Megőrültél?-szólt svédül.
A hangot nem kapcsolták ki. Még jó, hogy több nyelvet is beszélek, így értem őket.
-Figyelj, megértem, hogy mérges vagy, de kell a segítség. Alexék az új koreográfiát tanulják, így ők nem tudnak segíteni. Nekem meg, neked kell segítenem az új albumhoz.
-Igazad van.-sóhajtott Eric.
-Na ugye? Meglássuk mennyit tud segíteni, és majd ha nem válik be mehet. Na?
-Rendben. Eric kijött Mike meg ott újongot bent. Dilis.
-Eric Saade.-nyújtotta a kezét.
-Rosali Sholt.-kezet ráztunk.
-Nos lássuk, milyen segítőkész vagy. El kell hozni a mai koncertre a fellépő ruháimat. Kell kaja, és kávé.-nézet kihívóan.
Levettem a kapucni.
-Rendben. Kérem a címet ahonnan el kell hozni a ruhákat, a kaja meglesz, meg a kávé.-álltam a tekintettét. Összeszűkítette a szemeit, megfordult, írni kezdet.
-Tessék. Ez a mosoda címe, itt a pénz.-nyomta a kezembe a kis cetlit, és a pénzt.
A pénzt ledobtam a kanapéra, majd hátat fordítottam.
Meglepve nézet hol a pénzre, hol rám.
Amilyen gyorsan csak tudtam kimenekültem az épületből, majd egy sarokra a stúdiótól fogtam egy taxit, megmutattam a címet, a sofőrnek, 20 perc alatt el vitt, és amíg befele mentem rendeltem kaját, egy jó kis étteremből.
A ruhát elég nehezen adták ki, de megmagyaráztam, hogy nem egy örült fanatikus csaj vagyok, hanem asszisztens, és majd én fogok jönni a ruhákért, és én is fogom visszahozni őket. Boldogan, a ruhákkal a kezemben mentem vissza a taxihoz. Elvettem a kaját, meg a kávét, majd vissza mentem a stúdióhoz.
-Tessék.-leraktam a táska kaját.-A ruhák.-leraktam a kanapéra.
Mind a ketten meglepve pislogtak.
Mike elvigyorodott, Eric meg beletúrt a táskába, kivett egy kávét.
-Hmm...még meleg.-nézet rám. Megforgattam a szemem, majd fogtam a kapucni, és lehúztam.
Leültem a ruhák mellé, bedugtam a fülesem.
-Ha kell még valami, csak szóljatok.-néztem a két fiúra.
Majd maxra kapcsoltam Global Deejays-t az I-podomon. Hardcore Vibes ritmusára járt a lábam.
Kicsit szét néztem a neten is, meg játszottam.
Néha magamon éreztem a pillantásokat, de nem foglalkoztam velük.
Úgy egy jó három óra múlva, Eric odajött a ruhákhoz, és ahogy lehajolt megcsapott az illata. Finom parfümje, szinte vonzza az orrodat.
Ránéztem, mire észre vette, hogy figyelem, egy féloldalas mosolyt küldött.
Nem viszonoztam, csak felálltam, a zsebembe mélyesztettem a telóm, és kikapcsoltam az I-podom, majd az is követte a telefonomat.
-Mehetek? Vagy szükség van még rám?-néztem Eric-re.
Mike a kottákat pakolta.
-Már szóltak, hogy mehetünk próbálni. Szóval a koncert helyére megyünk.-magyarázta Eric.
Bólintottam, majd megvárta Mike-ot, és elindultunk a koncert helyére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése