28. fejezet.

Kicsit késve, de itt a rész :) Köszönöm, hogy vártatok, és megértettétek, hogy kell egy kis idő nekem, rendbe hozni a dolgaim :) Jó olvasást :D Remélem kapok komit :)

Az életben sokszor van úgy,  hogy az ember nem úgy alkotja a lepéseit ahogy szeretné. 
Isten néha nagyon furcsa játékot játszik az emberrel.
Talán én is egy ilyen játékban lehetek benne. 
-Minden rendben van?- kérdezte Dean a reggelinél. 
-Igen. Csak fáradt vagyok, és még most se vagyok kepés felfogni, hogy nyertünk.- mosolyogva néztem rá. 
Nem szeretem már Dean-t. Talán csak nagyon ragaszkodok hozzá. 
Az elmúlt években valahogy elapadt a szerelmem iránta. 
-Mikor indultok?- lenézett a tányérjába, turkálni kezdte az ételt. 
-Holnap. Délben jönnek ide a többiek, megvárjuk buszt, ami visz minket. 
-Nem örülök neki, hogy vele leszel.- morogta. 
Nem szóltam. Nincs értelme vitatkozni vele. 
Megreggeliztünk, én gyorsan elkészültem, és rohantam a megbeszélésre.
Sajnálatomra pont Eric mellett ültem. 
-Nos, a következő amit elkezdünk, az a próbák, hogy a koncerteken minden zökkenőmentesen menjen.
Majd jönnek a koncert időpontok, közben lesz pár nap pihenő, de egy-két nap próbát itt is be kell iktatni.- hadarta a menedzser.
A banda több mint a fele hulla másnapos. 
Furcsa volt, hogy Eric nem beszelt, pedig régebben mindig közbekotyogott, most meg, maga  elé mered és a körmét piszkálja. 
-Eric.- szolt a menedzser. -Eric? Figyelsz? 
Kicsit megböktem, hogy térjen vissza, mire felkapta a fejet. 
-Tessék?-nézett szét.
Rajtam megakadt a szeme, pontosabban a kezemen, amin a gyűrű volt. 
-Azt kérdeztem, hogy láttad már a menetrendet? 
-Igen.- bólintott, majd előre hajolt, és olvasni kezdet. 
Elkezdték megbeszélni, hogy mikor melyik megállónál hol fogunk megszállni.
Amikor végeztünk a megbeszéléssel, kiindultam az épületből. 
Még össze kell pakolnom a dolgaimat és fogalmam sincs, hogy hány bőröndre lesz szükségem. 
Elgondolkodva mentem a kocsimhoz, ami lent volt az épület alatti parkolóban. 
-Tényleg hozzámész?- szólalt meg egy igen kedves ismerős hang.
Ijedten kaptam a mellkasomhoz. Ott állt a kocsimnál. Aranyosan mosolygott. 
-Igen.- bólintottam. Kikotortam a kocsi kulcsom a táskából. 
-Nem fogom hagyni. 
-Eric...- nyögtem ki. 
-Nem azért fogadtam el az Amerikai turnét, hogy nélküled menjek vissza Svédországba.- vágott a szavamba. 
-Eric, én... 
-Elvett tőlem.- újra a szavamba vágott. 
-Ez nem így megy. Már nem tartozom hozzád.- elmentem mellette, kioldottam a riasztott, majd kinyitottam az ajtót. 
A derekamra fonódtak a karjai.
 -Még mindig szeretsz. Én is téged, teljes szívemből. Most már nem fogom hagyni, hogy elvegyenek tőlem.- belecsókolt a nyakamba. 
Megremegtem. 
-Engedj el.- suttogtam. 
-Holnap találkozunk.- elengedett.
Mire megfordultam, eltűnt. 
Zakatoló szívvel ültem be a kocsiba, és hajtottam haza.
Dean már nem volt otthon, így nyugodtan elkezdhettem pakolni. 
Három bőrönd ruha, egy a cipőimnek, egy a többi kellékeknek. Este nyolcra már végeztem is. 
A hátizsákomba beraktam a laptopom, a töltőket (laptop, és telefon, fényképezőgépet meg a töltőjét), pár könyvet. Már csak az I-podom maradt, de azt lent felejtettem a kocsiban. 
Leszaladtam érte, megkerestem a töltőjét is, majd elpakoltam. Késznek  nyilvánítottam magam. 
Csak éljem túl ez a turnét.
Felsóhajtottam. Hosszú menet lesz. Megfordultam, és majdnem szívbajt kaptam. 
Dean állt az ajtóban, mosolygott. 
-Szia.- rámosolyogtam. 
-Már végeztél? Pedig segíteni akartam. 
-Hmm... Szerintem másban segíthetnél.- perverz vigyorral hátráltam az ágyhoz. 
-És miben?- lassan lépdelt felem.
-A lepedőt összegyűrni.- amikor elém ért, magamra rántottam. 
Nem tudom, hogy miért csináltam, de a szívem mélyén éreztem, hogy Eric miatt tettem.

Megvacsoráztunk, majd együtt mentünk  fürödni, és velem aludt. 
Már elszoktam tőle, hogy valaki van mellettem. 
Másnap reggel megérkeztek a többiek. 
11 órára már mindenki a buszt várta, csak én szerencsétlenkedtem a hajammal. 
Dean bejött a fürdőmbe. Mérgemben fogtam és összekötöttem a hajam. 
-Reménytelen. Tegnap nagyon összetúrtad.- néztem durcásan rá.
 Elnevette magát. 
-Nem tehetek róla, hogy imádom a hajad.- kezét a tarkómra simította. 
-Nem csak azt.- motyogtam.
 Kuncogva ölelt meg. 
-El foglak veszíteni. 
-Nem fogsz. Miért mondod ezt?- picit eltoltam. 
-Értem. De jusson eszedbe, hogy szeretlek, és a menyasszonyom vagy.- megcsókolt. 
Nem értettem, hogy miért mondja ezeket, de most nem foglalkoztam ezzel, mert megérkezett a busz. 
Meglepetésemre Alex is ott volt a busz mellett. 
Amikor meglátott, meglepődött, majd kitárta a karjait, én meg boldogan rohantam hozza. 
-Szia törpe!- szorosan megölelt.
-Szia. És nem vagyok törpe.- dorgáltam meg játékosan. 
-Ezer éve nem láttalak. Hogy vagy?- engedett el. 
-Jól vagyok.- rámosolyogtam. Lassan mindenki bepakolt és felszállt a buszra. 
Odamentem Dean-hez. 
-Vigyáz magadra.- simogattam meg az arcát. 
-Te is magadra. Szeretlek.- megcsókolt, majd megölelt.
-Én is téged.- rámosolyogtam. 
-Amint tudlak hívlak. De azért néha te is hívhatnál. 
-Meglesz.- szomorúan elmosolyodott.
Felszálltam a buszra, és csak akkor vettem észre, hogy sírok, na meg, hogy Eric ott ül az ablaknál. 
Alex mellé ültem. Beszélgetéssel ütöttük el az időt.

27. fejezet

Már csak két csapat maradt, és mi jövünk.
Nagyon izgulok, de nem csak én. Egymás kezét szorongatjuk, mint az ovisok. Ez az első nagy versenyünk és eddig minden kisebb párbajt, vagy kihívást mi nyertünk. Ez nem kis dolog. Mert, ha mi nyerünk, akkor híresek leszünk, mert ez egy tévés műsor.
-Nos...-szólalt meg a műsorvezető, vagy felkonferáló, kinek, hogy tetszik-, már csak két csapat maradt, és kihirdetjük a győztes crew-t. Addig is, bőszen szavazzanak a képernyő alatti számon a kóddal...-lenyomta a szokásos szövegét, majd jött az előttünk lévő banda.
Hát, tátott szájjal néztük, amit műveltek, ez nem tánc volt, hanem művészet, komolyan, olyan lépéseket és mozgásokat belevittek, hogy a szemed kiesik a helyéről, a szád meg eltátod.
-Nekünk annyi.-nyögi ki Mixy.
-Ne izélj már haver, nem szart hoztunk össze, szóval biztos, hogy benne leszünk az első háromban.-vágta hátba Rais, Mixy-t.
-Rohadtul megnyugtattál.-fintorgott Mixy.
-Gyerekek, koncentráljunk a versenyre.-szóltam rájuk.
-Rontottak.-szólalt meg Flora.
És tényleg, az egyik fiú pofára esett. Ez mínusz tíz pont a zsűritől, ha mi nem rontunk akkor nyerhetünk. -Sajnálatos módon a Brigth crew bukott 10 pontot, de lássuk mit alkot a B.D.R crew.-ez volt a végszavunk.
Felszaladtunk a színpadra, elfoglaltuk a helyünket. Én kezdek egy hátra szaltóval, csípő rázással, majd a zene mint egy bomba, berobban én lehajolok és Rais átugrik rajtam.
Tovább megy a koreográfia, nagyon ügyelünk rá, hogy ne rontsunk, ezt a szemkontaktusból és kézjelekből tudjuk. Ezeket alkalmaztuk mindig, s így nem rontunk.
A számot, amire táncolunk Mixy és Cameron választották, valami remix. Szerintem pont illik a koreográfiához, igaz, többnyire csak StreetD lépések, de vannak benne a Flor-tól, Nixon-tól, Sam-től, Pixy-től, egy szóval benne van testünk-lelkünk és, ha ez kevésnek bizonyul, vesztünk.
A szám végére kifulladva álltunk meg a végső pozícióban, amit hatalmas tapsvihar követett. Azt hittem, hogy hallucinálok, de, amikor ránéztem a többiekre, láttam, hogy nem. Ez a tapsvihar nekünk szólt.
Mindenki állva kiabálta a nevünket, Dean-t kerestem a szememmel, meg is találtam. Büszkeséggel csillogó szemekkel nézet rám, és tapsolt.
-Ez Wow volt gyerekek. Ez igen, ez produkció. Nos, kérem a többi 15 csapatot, eredményhirdetés következik, de előtte megnézünk pár részletet a táncokból, addig is kérem szavazzanak.-rámutatott egy nagy kivitettőre.
Az összegzés után, az egyik zsűri felállt, Mario Lopez volt az.
-Nagyszerű alakításokat láthattunk, de volt pár baki, ami sajnos pontlevonáshoz vezetett. Már nem egy ilyen műsort vezettem végig, ahol nagyszerűbbnél nagyszerűbb csapatok mutatták meg tudásukat. Itt mégis egy csapat volt kitűnő, és az a... B.D.R. Nagyszerűek voltatok.-mosolygott ránk, mi meg majd kiugratunk a bőrünkből.-Persze a többi csapatok se voltak rosszak, de az izgalom kis bakikhoz vezettek. Mike, kérlek nyisd ki a borítékot.-nyújtotta a kék borítékot a Mike nevű pasinak, az elvette, majd visszaállt a helyére.
-Na lássuk.-kibontotta, kivett belőle egy fehér lapot- Öt zsűri szavazat, és 92 %-kos nézettségi szavazattal nyert aaaaaa-húzta az agyunkat, majd mosolyogva kikiabálta az eredményt:-B.D.R!
Először fel se fogtuk, hogy a mi nevünket kiállította el, majd hatalmas visítással, s ugrálással ölelgettük meg egymást.
-Szólnál pár szót?-nyomta a képembe a mikrofont.

-Öööö...-első reakcióm ez volt, majd mindenki nevetésbe tört ki-Szóval, nagyon, nagyon szépen köszönjük azoknak, akik mi ránk szavaztak, és köszönet a zsűrinek. Nagyon hálásak vagyunk. Persze nem ment volna ez az egész, ha mi nem tartanánk össze, ezért hatalmas köszönet a társaimnak, mert mi egy család vagyunk.-néztem a többiekre. -Ez volt az álmunk, hogy táncoljunk, és mi jó családhoz híven, támogatjuk egymást, talán ezért is mi nyertük meg a versenyt. Köszönet nektek, köszönet a zsűrinek, és hatalmas köszönet a 92 %-os szavazatnak, ami nem valósult volna meg a nézők nélkül.-könnyeim megállás nélkül folytak le az arcomról.
Visszaadtam a mikrofont, mire megfordultam Nixon ölelt meg sírva, és egy nagy csoportos ölelés lett belőle.
-Kérem a többi csapatot, távozzanak, a nyertes csapat maradjon, hogy átvegye a nyereményt. A nyertes csapat, százezer dollárt nyert, egy oklevelet, amivel bárki felkérheti őket háttér táncosnak, és három hónapos turné felkérést Eric Saade-tól.

A név hallatán megdermedtem, mindenki más ujjongott. Eric belépet két csajjal. Eric kezében volt egy nagy díj, a két csajnál meg egy csekk, és egy bekeretezett oklevél.
-Gratulálok.-nyújtotta a díjat, elvettem, mire megölelt-Jó téged újra látni.-súgta, majd elengedett, ránéztem Dean-re.
Ha szemmel ölni lehetne, Eric már holtan rogyott volna össze.

Most a partin vagyunk, amit a táncosoknak, meg a Vip nézőknek rendeztek. Mindenki bulizik, boldog, és piál. Én meg ülök Eric-kel szemben. Sajnos egy asztalhoz ültettek minket.
-Gyönyörű vagy. Szinte alig változtál.-szólalt meg.
 Már vagy 20 perce engem vizslat.
-Kösz. Látom levágattad a hajad.-próbálok közömbös lenni hozzá.
A franc, hogy nincs mellettem Dean. Akkor nem remegnék meg a nézésétől.
-Hát...-beletúrt a hajába- kis változás sose árt.-elmosolyodott. Istenem az a mosoly.
-Csajszi.-vágódott le mellém Morgen-Visszajöttek Dean-ék. Hozta Grace-t is, Justin meg nincs otthon.-mutatott az említett személyekre.
Mosolyogva toltam ki Mixy-t, hogy megölelhessem Grace-t.
-Szia.
-Szia. Gratulálok.-engedett el.
-Köszike.
Dean magához húzott, és megcsókolt.
-Gratulálok Szívem.-mosolygott rám.
-Köszönöm.
Eric lelépet Morgen-nel, mi meg leültünk.
Táncoltunk, beszélgetünk, ittunk, vagyis én nem ittam. Szóltam Grace-nek, hogy elmegyek a mosdóba, majd megcéloztam az említett helyiséget.
-Látom jól megvagytok azzal a féreggel.-állított meg Eric.
-Igen. Jól megvagyunk.-vállat vontam.
-Amióta elmentél csak te jársz az eszemben. Nagyon örülök, hogy ti nyertetek.-súgta a fülembe, ajka hozzáért a nyakamhoz, elhajolt, majd távozott a férfi mosdóba. Ledermedve álltam.
-Hát itt vagy.-lépet elém Dean.
-Hát itt. Épp a mosdóba készültem. Miért?-néztem rá.
-Én...csak beszélni akarok veled. Tegnap nem úgy jött ki a vacsora, ahogy akartam, ma meg nem volt lehetőségem megkérdezni. Szóval, nagyon szeretlek, szeretném ha a...feleségem lennél.
Elővett egy fekete bársony dobozkát, amit ki is nyitott.
Egy mese szép gyűrű volt benne.
És nem csak ez volt meglepő, de az is, hogy letérdelt, és az, hogy ezt mind Eric is látta. Mérhetetlen fájdalom látszódot a szemébe. Lenéztem Deanre.
-Rendben.-nyögtem ki.
Eric úgy sprintelt el mellettünk, hogy kondenzcsíkot hagyott maga után, Dean meg ráhúzta a gyűrűt az ujjamra majd megölelt.
Az est további részéből szinte semmit nem fogtam fel.

26.fejezet

Köszönöm Zsuzsinak  a díjat :):) sajnálom, hogy nem küldöm tovább :( 
Nem magyarázkodok, amiért nem volt rész, de egész héten el voltam foglalva :/

Mosolyogva jött elém, s fogta meg a kezem. Elvezetett az asztalhoz és leültetett.
-Emlékszel még a Maldív-szigeteken töltött napokra?-ment a pulthoz, elvett két tányért, lerakta elém, és maga elé, és leült.
-Hogyne emlékeznék.-nevettem fel.
-Emlékszer arra az estére, amikor lent a parton beszélgettünk? Megkérdezted, hogy miért nincs még feleségem.
-Azt válaszoltad, még nincs meg az a személy, akit szeretsz annyira, hogy megkérd a kezét.-bólogattam, közben tömtem magamba a spagettit. Nagyon éhes voltam.
-Így van.-bólintott-Nagyon boldog voltam, nem volt semmi gondom, csak veled foglalkozhattam, mert valljuk be, itt nem mindig volt alkalmunk együtt lenni.
-Pedig már a bál előtt csaptad a szelet nekem.-kuncogtam.
-Ne hányd a szememre, hogy már akkor udvaroltam neked. Mert olyan gyönyörű vagy, hogy nem lehet neked ellenállni. Nem mellesleg, már akkor beléd zúgtam.-vigyorgott mint a vadalma.
-Te, amúgy szégyellhetnéd magad, mert elcsábítottál egy 15 éves lányt.-rányújtottam a nyelvem.
Nevetve rázta meg a fejét.
-Leharapom.-fenyegetett játékosan.
-Gyere kapj el.-nevetve pattantam fel és mentem elbújni.
Már végeztünk a kajával. Nagyon finom volt. Biztos, hogy ő készítette, amíg én próbáltam.
Hallottam, hogy ő is felállt, majd követ. Én berohantam a szobájába, elbújtam az ajtó mögé. Hallottam, hogy benyit minden szobába, de nem talál, túl ment a saját szobáján is, majd lemondóan sóhajtott, bejött a szobába, tanácstalanul beletúrt a hajába.
-Feladom.-kiáltotta. Vigyorogva ugrottam a hátára.
-Béna vagy.-kuncogtam a fülébe.
-Nem. Te vagy béna.-elkapott, megfordított-Tőrbe csaltalak, mert tudtam, hogy itt vagy.-vigyorgott.
-Szemét vagy.-mosolyogtam rá.
Eltűrte a hajam a szememből.
-Szeretlek.-mosolygott.
-Én is téged. Pillanatok alatt megtelt a szeme csillogással, és megcsókolt.
Amióta kikotyogta a "titkát", azóta felszabadultabb vagyok vele, most is csak élveztem, ahogy hozzám ér, ahogy birtokba veszi testem minden részét. Csókjai mámorítóak, érintése után forr a vérem. Ezt éreztem akkor is, amikor először szeretkeztünk, most se volt másképp.

Átadtam magam neki, mégis máshol járt az eszem. Ericen.
Két éve most jutott először eszembe, és nem tudom miért pont ilyen helyzetben. Eddig mindig elnyomtam magamban a hiányát, szerelmet, amit még mindig érzek iránta.
Mint valami villám, úgy hasított belém a felismerés.
Gátlástalanul nyögtem egyet, mire Dean gyorsabb tempót vett fel, csípőm mozgása hozzáigazodott, de nem azért nyögtem fel.
Azért, mert egy marha vagyok, hogy nem ismertem fel, de mégse vagyok biztos benne, hogy Ő lehet az.

Kint ülök az erkélyen, a hintaszékben, Dean alszik, de nekem nem megy. Csak az jár a fejemben, hogy-hogy deríthetem ki, tényleg ő az, vagy sem. A takarót kicsit feljebb húztam, és néztem a csillagokat. Meleg szellő az arcomat simogatta. Halkan kihúzódott az üveg ajtó, Dean álmos feje bukkant fel.
-Miért nem alszol?-hangja picit berekedt, mint mindig.
-Nem tudok. Izgulok a verseny miatt.-nem is mondtam ezzel semmi hazugságot.
Csak az eszem Eric-en járt.
-Gyere, bújjunk ágyba, hamarosan kelned kell.-megcirógatta az arcom.
Sóhajtottam egyet, és felálltam, megfogta a kezem, bevezetett, elhelyezkedtünk, megölelte a derekam, magához húzott, így aludtunk el.

***************

-Szedd a lábad Mixy.-kiabáltam be a házba. Beragadt a fürdőbe. Trappolva jött le.
-Bocsi.-pattant be a kocsiba.
-Megyek én is utánad, ott találkozunk.-adott egy puszit a számra Dean.
-Rendben. Ott várlak.-rámosolyogtam, és beültem a kocsiba, gázt adtam.
 Irány a verseny.

25.fejezet.

Sajnálom, nagyon rövid lett. :/

A lábaim mintha betonból lettek volna, nem mozdult. Remegni kezdtem, de nem sírtam, és nem voltam dühös. Egyszerűen sokkolt. Én magam láttam őket kijönni a házunkból, akkor meg, hogy? Rengeteg kérdés kavargott a fejemben, és csak bámultam az alvó Dean-t.
Sose tagadta, hogy Ő volt, aki megölte a szüleim, volt egy alkalom, amikor a szemembe is mondta, hogy ő lőtte le apát, majd anyát.
Teljesen összetörtem, két napig zokogtam.
Most meg részegen azt motyogja, hogy nem Ő volt.
Úgy tartja a mondás: A részeg ember, és a gyerek mindig igazat mond. Nem tudom, hogy higgyek-e neki, vagy sem.
Hallottam, hogy valaki jön fel a lépcsőn, én megindultam az ajtóhoz, de még mielőtt kiléptem volna rajta, összerogyott a lábam. Láttam, hogy Marko ijedten kapott utánam, majd elnyel a sötétség.

Az ágyamban ébredtem, Daisy ült az ágyam szélén, és a homlokom törölgette.
Vettem egy mély levegőt, mire ijedten nézet rám.
-Dean.-kiáltott, elmosolyodott-De jó, hogy felkeltél.
-Mi...Mi történt?-próbáltam felülni, de minden porcikám fájt.
-Istenem.-hallottam Dean megkönnyebbült hangját.Csodák csodájára józan volt.-Végre felébredtél.-leült mellém, Daisy kiment a fürdőbe.
-Meddig voltam eszméletlen?-próbáltam felülni, Dean segített picit, így csak az ágy támlájának dőltem.
-Lassan három napja.
-Az lehetetlen. Hisz nem rég jöttem ki a szobádból, mert miután ágyba dugtalak, lépteket hallottam, és gondoltam, hogy Marko az...de tovább nem emlékszem.-hadartam.
Miért kell nekem mindig hazudni? Gondolatban még olyan pofát is vágtam erre a kérdésre, mint van az a smile-i. Két kötőjel közt egy pont. -.- De most, hogy mondjam el neki, hogy elszólta magát?
Olyan arcot vágott, mintha nem hinne a fülének.
-Nem. Az három nappal ezelőtt volt. Te azóta itt fekszel. Hívtunk orvost, de azt mondta, semmi bajod. Lelki traumád van. Tegnap óta, Daisy is itt volt. Mi történt?-Tehát ezért van itt.
-Nem tudom.-fordítottam el a fejem, nem akartam a szemébe nézni.
-Nagyon aggódtam érted.-fogta meg a kezem.
-Bocsánat.-néztem a kezünkre, hüvelykujjammal megcirógattam a kézfejét.
-Szeretlek, ugye tudod?-közelebb hajolt, kisimított pár tincset az arcomból, két ujját az állam alá helyezte, és kényszerített, hogy ránézzek.
Szemei szomorúan csillogtak.
Halványan elmosolyodtam, s bólintottam, jelezve, tudom, hogy szeret, majd adott egy puszit a számra.
Kezem a tarkójára simítottam, közelebb húztam, s megcsókoltam.
Kattanást hallottunk, ezért eltávolodtunk egymástól. Daisy vigyorogva nézte a telefonját -azzal készítette a fotót- majd ránk nézet.
-Bocsi, de olyan aranyosak voltatok, nem hagyhattam ki.-megmutatta a képet, és tényleg aranyos kép lett.
-Átküldöd?-mutattam a telómra.
Bólintott, fogta a telefonom és átküldte, majd pötyögött rajta valamit, és az orrom alá dugta.
-Na én megyek, anya már tegnap óta nem látott.-megforgatta a szemét-Sziasztok.-intett egyet, felkapta a táskáját.
-Szia.-köszöntünk neki egyszerre.
 Dean rám nézet, elmosolyodott.
-Hozzok valamit enni.-Kiment.

 *2 hét múlva* 

Holnap lesz a bajnokság, ma egész nap próbáltunk. Dean fog értem jönni, mert elkérte a kocsim. Ő is hozott el. Befejeztük a próbát.
Leültem a fal mellé, és beleittam a vizembe. Mixy hajt minket, mint egy hajcsár.
Kopogtak, majd egy ismerős alak lépet be, de a baseball sapka miatt nem láttam az arcát.
Kicsit előre dőltem, hajam eltakarta az arcom. Olyan fáradt voltam, hogy képes lennék itt helyben elaludni. Hallottam, hogy Mixy beszélgette a pasival, de nem hagyott nyugodni a tudat, hogy ismerős.
 Megszólalt a telefonom. Dean hívot.
-Szia.-szóltam bele a zöld gomb megnyomása után.
-Szia szívem. Mindjárt ott vagyok, lejössz?-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Persze, csak összepakolok.-felálltam.
-Rendben.-kinyomta.
Minden cuccomat összeszedtem, elköszöntem, kifele menet odaszóltam Mixynek:
-Mixy, holnap nyolcra legyetek nálunk, onnan indulunk, ja és hozd a sógornődet, már beszéltem vele tegnap, hogy jön-e velünk.
-Rendben. Ő itt...-beakarta mutatni a pasit, de dudáltak.
-Bocs majd legközelebb bemutatkozok, de most megyek. Sziasztok.-köszöntem el.
-Szia Ro.-köszönt Morgen, a pasi meg, le nem vette rólam a szemét, végig magamon éreztem a pillantását, és amikor megfordultam az ajtóban láttam, hogy tényleg engem néz.
Ha nem lett volna rajta a sapka és nem takarta volna a szemét annyira, biztos eszembe jutna, ki ő. Elmélkedés helyet, beültem az anyósülésre, nyomtam egy puszit Dean arcára, mire lebiggyesztette ajkait.
-Csak ennyi?
Elnevettem magam a gyerekes hangnemén. Mint egy gyerek.
-Majd otthon. Most menjünk mert éhes, és izzadt vagyok. Le akarok zuhanyozni.-nyafogtam.
Elnevette magát, és már úton is voltunk.
Egész végig a próbáról faggatott, meg, hogy mit tervezek estére.
-Alvást.-kuncogtam.
-Én egészen másra gondoltam.-vigyorgott kajánul.
-Na, de Dean.-szóltam rá.
-Ne izélj már. Már nem is tudom mikor bújtunk ágyba kettesben.
-Tegnap este.-vágtam rá.
-Nem úgy értem. Szeretnélek már érezni.-komolyan nézet rám.
Épp egy pirosnál álltunk.
-Zöld.-mutattam a lámpára, ami átváltott zöldre. Sóhajtott egyet, és elindult, én meg az ablakon bámultam ki. Már elég rég nem volt köztünk testi kapcsolat.
Ránéztem Dean-re. Az utat figyelte.
Megfogtam a sebváltón pihenő kezét, mire összekulcsolta ujjainkat.
Otthon megindultam a konyhába, de Dean megállított.
-Öööm...Szerintem menj zuhanyoz le, én addig csinálok valami kaját.-zavarban volt.
Egy vállrándítással lerendeztem a dolgot, felmentem, ledobtam a táskám, és már mentem is a fürdőbe.
Jót tett a forró víz, már nem is voltam annyira fáradt, felvettem egy szexi fehérnemű szettet, egy pólót Dean-től, és így mentem le.
Még levegőt is elfelejtettem venni.
Gyertyafényes vacsora.
Ez volt az első, ami eszembe jutott.

24. fejezet

A másik blogban is fent van a rész :) Jó olvasást :)
A fogadás elég puccos volt.
Valami nagy kutyának a fia eljegyzett egy lányt, és erre Dean-t is elhívták, mert üzlettársak a fiúval. Megjegyzem, a lány nagyon szép. Barna hajú, barna szemű, olyasmi magas mint én, és gyönyörű mosolya van. Justin -megkérdeztem Dean-től, hogy hívják őket- olyan csodálattal, és szerelemmel nézte Grace-t, mint apa anyát, pedig ők sokáig házasok voltak, nem apadt a szerelmük semmit az évek alatt. Ugyanúgy szerették egymást.
Sokáig beszélgettem Grace-szel, nagyon kedves lány. Egy idősek vagyunk, imád festeni, rajzolni, zenét hallgatni, csendes, aranyos. Pont az ellentétem, mégis jól kijöttünk.
-Szívem, menjünk, üljünk le.-lágyan a derekamra csúsztatta Dean a kezét és puszit nyomot az arcomra.
Már nem a társaság közt voltam, hanem sétáltam egy kisebb parknak nevezhető kertben. Mivel a fogadás egy bálteremhez hasonló helyiségben van, de sokan kint foglaltak helyet, persze csak akik az üzletről beszélgettek, akik szórakoztak, bent voltak.
Bólintottam, majd megfogta a kezem, úgy mentünk be a helyünkre.
Meglepett amikor egy ismerős arcot fedeztem fel az asztalunknál.
-Mixy?-szólítottam meg a fiút. Meglepve nézet rám.
-Ro?-felállt, megölelt.-Hogy kerülsz ide?-leült, lerántott maga mellé.
-Ezt én is kérdezhetném.-nevettem el magam.-Borzalmas vagy öltönyben ember.-nevetve dőltem a vállára.
-Te viszont gyönyörű vagy.-gyengéden megsimogatta az arcom.
Eltávolodtam tőle. Sose tagadta, hogy gyengéd érzelmeket táplál irántam.
Mélyen nézet a szemembe, de elfordítottam a tekintettem, Dean-t kezdtem keresni.
Meg is találtam, egy kisebb férfi körben társalgott, de amint rám nézett, szeme felragyogott, mondott valamit, és sietős léptekkel közeledet felénk.
-Morgen.-kezet ráztak.
-Dean. Szóval együtt jótettek?-mosolygott Mixy.
-Aham. Téged anyád rángatott el?-leült mellém, így én ültem köztük.
-Mégis csak a bátyám eljegyzési partija.
 Meglepődtem.
-Várj. A bátyád? De hisz nem mondtad, hogy van tesód.
-Nem kérdezted.-nevetett.
Szóval ezért voltak ilyen jóba Dean-nel, amióta találkoztak.
Csendben hallgattam a beszélgetésüket, a pia is jócskán fogyott, ők meg kezdtek berúgni. Felálltam.
-Hova mész?-fogta meg a kezem Dean.
-A mosdóba.-rámosolyogtam.
Felállt, megcsókolt, majd elengedett.

Megkerestem a női mosdót, elvégeztem a dolgom, kezet mostam, majd megtöröltem és a tükörbe néztem.
-Visszafestem holnap a hajam.-Döntöttem el. Túl sápadt vagyok már feketén, pedig barna a bőröm.
Majd szólok Daisy-nek, hogy jöjjön velem.
Elmentem sétálni kicsit, nem volt kedvem bent lenni.
Kint elég kellemes volt a levegő, de már éjfél is elmúlt.
-Szia.-szólalt meg egy női hang.
-Hát te?-néztem Grace-re.
-Láttam, hogy kijöttél, gondoltam beszélgethetnénk picit.
-Legyen.-rámosolyogtam, mire elvigyorodott.
-Táncon kívül csinálsz még valamit?
-Fotózok.
-Ó ez nagyszerű. És szereted csinálni?-leült egy padra.
-Imádom. Van egy pillanat, amit néha örökre megtartanál, és ezeket a pillanatokat megörökítheted egy képen, és végig csodálhatod, akár öregkorodban is.-magyaráztam, közben én is leültem.
-Így vagyok én is a festészettel. Órák hosszára képes vagyok kikapcsolni az agyam, és csak a színekre koncentrálok.
-Két hét múlva lesz egy bajnokság, eljöhetnél te is. Úgyis a sógorod a koreográfusunk.-kuncogtam. -Morgen?-lepődött meg.
-Mi csak Mixynek hívjuk.-nevettem el magam az arcán.
-Na ezt jó tudni. Amúgy természetesen elmegyek. Nincs egy barátom se itt, jót tesz majd a társaság.-húzta el a száját, majd mosolyogva pillantott rám.
-Honnan jöttél? Bocs ez hülye kérdés.-nevettem.
-Kanadában éltem. Justin ott járt üzleti ügyben. Egy hónapig apám cégénél volt, de ennek már négy éve.-mosolygott.
-Négy éve vagytok együtt?
-Igen. És nagyon szeretem.-pirult el.
Sok mindenről beszélgetünk, nagyon megkedveltem, nem csoda, hogy Justin elveszi.
Éjfél után, pontosabban két órakor visszamentünk a többiekhez, de Mixy ki volt ütve, az asztalra hajtotta a fejét, Dean meg egy poharat forgatott a kezében, amiben jégkocka volt.
Ő se volt józan, mert, amikor meglátott, fel akart állni, nem nagy sikerrel.
-Megyek szólok Justinnak.-kuncogott, megfogtam Dean kezét, hogy felsegítsem.
-Rendben.-mosolyogtam rá.
-Köszönöm, hogy eljöttetek.
-Nem kell megköszönöd. Örülnék ha találkoznánk valamikor.
-Bármikor. Majd hívj fel.-kivett a táskájából egy cetlit, ráfirkálta a telefonszámát, elvettem, intett, majd elment megkeresni a vőlegényét.
-Na gyere, te iszákos. Mostanában eléggé sokszor néztél a pohár fenekére, most meg mégis kinyúltál.-támogattam ki az épületből.
Motyogott valamit, de nem értettem.
Nehezen beültettem a kocsiba, majd hazafurikáztam.
Még szerencse, hogy én nem ittam alkoholt.
Otthon leparkoltam a garázsban -Isten áldja meg azt, aki kitalálta az elektromos kapukat.-mondtam és kitámogattam a félig alvó Dean-t.
-Gyerünk, embereld meg magad, és segíts.-pofozgattam, mert nem volt erőm felcipelni az emeletre.
-Jó, na.-motyogta, megfogta a korlátot, és nagy nehezen felvonszolta magát.
Ledobtam a cipőm a szobám ajtajába, mert az van közelebb a lépcsőhöz, és követtem Dean-t.
Levettem róla a zakót, az inget, meg a nadrágot, feljebb toltam, mire megölelte a párnát.
-Nem akartam fájdalmat okozni neked.-motyogta.-Nem én öltem meg őket.
Az utolsó mondatnál megállt bennem az ütő...

23. fejezet

Na, itt a rész :) Kicsit hosszabb lett, mint az előzők, remélem nem gond :D Jó olvasást, és szavazzatok, ha akarjátok olvasni a másik törimet :) Kérlek szépen tetsziket :) Előre is köszönöm őket, és a többit, amit az előző részhez kaptam :) Aranyosak vagytok :) 

Reggel elég korán keltem, pedig este nagyon fáradt voltam. Ma nem akartam sehova se menni, így egy gyors öltözés és fürdőszobai teendők után lerobogtam a lépcsőn, be a konyhába. Dean, és Marko csendben beszélgettek.
-Jó reggelt.-köszöntem vidáman.
Öntöttem magamnak kávét, neki dőltem a pultnak, és bámultam ki a fejemből, közben kortyolgattam a kávémat.
-Bella.-szólított meg Dean.
-Rosali!-javítottam ki.
-Rosali.-mondta gúnyosan.
-Mit akarsz?-néztem rá.
-Szeretném, ha ma velem jönnél egy fogadásra.-rám nézett.
-De én nem szeretnék menni.-leraktam a bögrém, és fel indultam az emeletre.
Hallottam, hogy sóhajtott egy nagyot, de hagyta, hogy felmenjek.
A szobámban kicsit elpakoltam a dolgaimat, amiket szét dobáltam, meg a fürdőben a smink készletemet. Visszamentem a szobámba, ahol Dean volt. A közös képünket nézte.
-Más voltál ezen a képen. Most meg, ha szólok hozzád, te rögtön támadsz.-megfordult, így pont szemben volt velem.
-Az rég volt.-oldalra néztem.
-Rég, de én még mindig ugyan úgy szeretlek, csak te eltaszítasz magadtól.
-Ezt már nem egyszer beszéltük meg.-néztem rá mérgesen.
-Tudom. De nagyon hiányzol, és nem tudok már nélküled meg lenni. Szükségem van rád.
Olyan elesettnek nézet ki, mint egy kisgyerek, akit elhagyták a szülei. Megsajnáltam.
-Dean...-nem tudtam mást kinyögni.
-Kérlek.-megfogta a kezem-Csak szenvedek nélküled.-elhúztam a kezem.
-Most azt várod, hogy sírva az öledbe ugorjak, és "boldogok leszünk amíg megnem"?- kapartam a levegőben idéző jelet.
-Nem.-mérgesen néztem rá, mire hozzá tette:-Talán picit.-sóhajtott, beletúrt a hajába- Értsd meg, hogy Veled akarok lenni, azt akarom, hogy engedd, hogy újra szeresselek, mert nélküled semmi sem vagyok.-hangja kétségbeesett volt.
Elfordultam, mert az arca nagyon nyúzott volt. Éreztem, hogy mögém lép, és kezeit a karjaimra rakta.

Jóleső érzés futott végig rajtam, meleg, puha kezétől. Megremegtem. 

-Látod? Még mindig ilyen hatással vagyok rád.-ajkai hozzáértek a fülemhez, amitől újra megremegtem. Megfordított óvatosan, majd lágyan hozzá érintette ajkait az enyémhez. 

Várta a reakcióm, de nem csináltam semmit, lehunytam a szemem, hagytam, hogy rendesen megcsókoljon. Hiányzott már az érintése, ő maga. 

Megnyalta az ajkam, kicsit szét nyitottam azt, hogy nyelve kényelmesen befurakodjon az enyémhez. Nem tartott sokáig a csók, de annál több érzés volt benne, persze csak Dean felől. 

-Kérlek, gyere velem a fogadásra.-könyörgött. 

Homlokát az enyémnek támasztotta, orra hozzáért az enyémhez, így nézett a szemembe, már normálisan vettük a levegőt. 

-Rendben.-eltoltam magamtól. 

-Akkor készülj, délre ott kell lennünk.-rám mosolygott. Bólintottam, ő elindult, de az ajtónál visszafordult, két lépésseé átszelte a köztünk lévő távolságot, magához húzott és megcsókolt. Most követelőzőbb volt, olyan, mintha soha nem akarna elengedni. 

-Szeretlek.-motyogta, majd elengedett és gyors léptekkel távozott.

Kerestem egy ruhát, ami pont ilyen alkalmakra jó, és azzal a kezemben, meg a hozzá választott cipővel mentem a fürdőbe. Lezuhanyoztam, miután kész lettem, felvettem a fehérneműt amit a fiókból kaptam ki.
A sminkkel hamar kész lettem, csak egy kevés alapozó, spirál, ceruza, többet nem foglalkoztam vele. A hajamat még ki kellett vasalni, így hát neki álltam. Még szerencse, hogy nem olyan göndör a hajam, mint anyának. Kábé, 20 perc múlva már kész is voltam, már csak a ruhát kellett magamra vennem, meg a kiegészítőket. A cipőt a végén, amikor táskát keresek, akkor fogom felvenni. Megkötöttem a ruha pántját, a jobb vállamra raktam a masnit, felvettem a karkötőt, gyűrűt, fülbevalót, nyakláncot, fújtam a két csuklómra a kedvenc parfümömből, majd a nyakamra, természetesen az izzadásgátló nem maradhat el mert meleg van, kevés epres szájfény és kész is voltam. Fogtam a cipőt, azzal a kezemben mentem a gardróbba, kiválasztottam egy arany színű táskát, közben felvettem a cipőm, majd bepakoltam a legfontosabb dolgaimat.
Készen mentem Dean szobájába, hogy szóljak neki, kész vagyok. Az ajtaja nyitva volt, így csendben be tudtam osonni. Az ágya előtt állt, egy száll törölközővel a derekán, bal keze a tarkóján, jobb keze a csípőjén. Az ágyán lévő két öltönyt nézegette.
-Szerintem a feketét válaszd, a barackvirág színű inggel.-szólaltam meg. Ijedten fordult meg, és hatalmasakat pislogott, közben szaporán vette a levegőt.
-Nagyon megijesztettél.-fújta ki magát.
-Nem tiszta a lelkiismereted.-vállat vontam.
Végig mért, tetőtől-talpig, a hajába túrt, majd megszólalt:
-Gyönyörű vagy.-még el is pirultam volna, ha a régi lennék, de csak vállat vontam újra.
-Kösz.-egymást néztük, pont mint az első találkozásunkkor.
Se ő nem tudott mit reagálni, se én. Mint két kamasz. Sóhajtottam egyet.
-Készülődj.-elindultam az ajtóhoz, de gyengéden megfogta a kezemet, visszahúzott, és az ajkaimra tapadt. Lágyan csókolt, kezemet nem engedte el, csak a másik keze volt az arcomon. Nyelvét végig húzta alsó ajkamon, én pedig készségesen nyitottam szét, ezzel beengedtem a nyelvét az enyémhez. Annyira belemerültünk a csókba, hogy el is felejtkeztünk arról a fogadásról.
Érezhető volt, hogy Dean megkívánt, de még nem voltam kész rá, hogy az ágyában kössek ki.
Levegő hiány miatt elváltunk, de Dean rátért a nyakamra.
-Dean...ne most. Kérlek.-hangom könyörgő volt, próbáltam eltolni, sikeresen.
-Annyira hiányoztál.-nézett mélyen a szemembe.
-Te is nekem.-motyogtam, hirtelen megölelt, és megpördült velem.
-Szeretlek. El sem tudod képzelni mennyire.-letett, kicsit eltávolodott tőlem, úgy nézet rám csillogó szemekkel. -Dean...-kezdtem.
-Nem, ne mondj semmit. Tudom, hogy én rontottam el mindent, de ígérem rendbe hozom. Csak, kérlek, ne taszíts el magadtól, nem várom el, hogy kimondd, szeretsz, csak hadd legyek veled.- könnyes szemmel nézet rám.
Meghatódtam. Két éve nem beszéltünk ennyit, mint most, vagyis most is csak ő beszél, de ez haladás. Még soha nem nyílt meg előttem ennyire. Letöröltem a könnyet az arcáról, kedvesen rámosolyogtam.
-Öltözz. Lent megvárlak.-nyomtam egy puszit a szájára, felvettem a táskám a földről és lementem a nappaliba. Marko ott ült a kanapén, mint valami gróf.
Nem bírom a fejét. Meglepve nézett rám.
-Tudod, a főnök eléggé maga alatt van. Miattad.-mondta megvetően.
Nem szóltam, csak álltam, és vártam Deant.
-Siess már Tücsök.-kiabáltam fel.
A tücsök becenevet még a Maldív-szigeteken ragasztottam rá, mert mindig zongorán szerenádozott, és a tücsök is szerenádozik.
-De rég hívtál így, Szívem.-leszaladt a lépcsőn, megölelt, felemelt és megpördült velem.
Nevetve csaptam rá a vállára.
-Tegyél le.-nevettem.
-Mehetünk?-letett, és ránézett Markora-Vigyázz mindenre. Este jövünk.-Marko bólintott, de olyan meglepett arcot vágott, hogy azt elképzelni sem lehetne.
-Rendben főnök.
-Menjünk már. Elkésünk.-toltam kifelé Dean-t.
-Jó, jó. Én vezetek.-lekapta a fogasról a kulcsom, pár perc múlva már úton is voltunk.
Végig fogta a kezem, csak váltáskor engedte el pár pillanatra, de azonnal vissza is rakta. Féltem bevallani, de boldog lettem, mert újra minden rendben van.

22. fejezet

Na itt a kövi rész :) Kicsit ugrottam az időben, mert máshogy nem tudtam folytatni :/ Jó olvasást :) 

Letrappoltam a lépcsőn, magamhoz vettem a kocsi kulcsom és elindultam a bejárati ajtóhoz.
-Hova mész már most?-szólalt meg a hátamnál Dean.
-Próbára.-meg se fordultam, csak rácsaptam az ajtót.
Beültem a fehér Cadillacembe, majd kihajtottam a kapun, már száguldottam is a táncteremhez.
Már két éve, hogy Dean elhozott Svédországból, és azóta alapítottam egy utcai táncos bandát.
Eliot-tal mai napig tartom a kapcsolatot, de már rég nincs Svédországban.
Rá két hónapra Eric elküldte, mondván, nem akar semmilyen emléket rólam. Szar kifogás.
Már semmit nem tudok róla.
Eliot meg valahol itt van La-ben, vagy Vegas-ban, nem tudom, de legalább a közelben van.
Ja, és egy éve már együtt van Dev-vel. Őket nem zavarja a kor. Aranyosak is együtt. Ennyit róluk.
Picit rizsázok magamról is valamit. Mint már említettem, van egy táncos bandám. Fotós suliba járok, hajam fekete és gyarapodott a testem pár tetoválással. Hallgattam is miattuk, de nem érdekelt. És, hogy mi van velem meg Dean-nel? Semmi. Csak vagyunk. Ő a villa egyik részén, én a másikon. Az az igazság, hogy rettenetesen hiányzik Dean és Eric is. De ezt nem mutatom ki neki. És amikor visszajöttünk, csak két hónapig bírtam 'fogságban', ezért kiköveteltem magamnak egy kocsit, és a fotós sulit. Persze ellenezte, de vannak trükkjeim, hogy, hogyan vegyem rá bármire. Sikerült is.
Kedves táncos társaimat az utcán szedtem össze. Daisy-vel -a legjobb barátnőm a fotós suliból-az utcán sétáltunk, amikor megláttam Flora-t.
Teste pillanatok alatt képes fel venni a zene ritmusát, és olyan tánc lépéseket nyom le, hogy az eszem megáll, Nixon-nal egy kávézóban találkoztam, látta nálam a szóró lapot, amikor kerestem táncosokat, mert amikor láttam Flora-t táncolni, eldöntöttem, hogy összehozok egy csapatott, és Nixon szeretett volna beállni.
Joys-t és Pixy-t egy buliban "szedtem fel", Samantha-t, és Lisa-t az egyik válogatáson választottam ki.
Ez mind szép és jó, de kellettek még fiúk, és ez már nehéz eset volt. Ricky, Cameron, Rais, és Rori, az egyik válogatásra jelentkeztek, és a hatvan pasiból, ők négyen tökéletesek voltak, Mixy pedig a bevásárló központban tanított pár gyereket táncolni, és eldöntöttem, hogy ő kell. Igaz, hogy még kell egy fiú, de ez majd alakul.

Nagy elmélkedésemben, majdnem túl mentem az én kis bandámon. Leparkoltam, majd a cuccommal kiszálltam, és odaszaladtam hozzájuk.
-Sziasztok.-előkotortam a kulcsom, hogy beengedjek mindenkit.
Egyszerre köszöntek, amit nevetve nyugtáztam. Nem csoda, hogy így összeszoktunk a másfél év alatt.
Mint egy nagy család.
-Nos...-kezdte Mixy-két hét múlva lesz a Street Dance bajnokság. És ez alatt az idő alatt, teljesen késznek kell lennünk a koreográfiával. Flor, neked vannak új lépéseid?-nézet az említett lányra, Mixy.
-Passz.-rázta fejét.
Én azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha nem bent keresnék, hanem kint, a folytatáshoz való lépéseket.
-Megvan.-álltam fel.
-De már meg volt ebben a hónapban, nem?-vágta be Rias.
Na, ezért ő a banda vicc mestere. Mindenki dőlt a röhögéstől.
-Jaj, te. Amúgy igen, és örülj neki, hogy nem találkoztunk azon a héten, mert tök hisztis voltam.-rányújtottam a nyelvem.
-Isten mentsen meg egy menzeszes csajtól.-emelte fel a kezét, védekezésképp.
-Szóval, mi van meg?-csapta nyakon Rori, Rias-t.
-Menjünk, járjuk be a várost. Látogassunk meg pár táncos bandát a banda harcoknál, és biztos lesz pár ötletünk, hogy hogyan fejezzük be a koreográfiát.
-Ez jó ötlet, tudok is pár jó helyet.-állt fel Nixon.
Bólintottunk, a cuccainkat (próba ruhák), itt hagytuk, de a legfontosabb dolgainkat magunkkal vittük.

Szerencsére volt pár jó lépés amit Mixy fel is jegyzett, este nyolckor elmentünk kajálni, majd hazafuvaroztam mindenkit, volt fél tíz is, amikor hazaértem.
Fáradtan dobtam le a kulcsaim, majd felcsoszogtam az emeletre a szobámba.
Síri csend van az egész villában. Úgy látszik Dean elment valahova.
Bevonszoltam magam a gardróbba, kivettem egy pólót, meg egy bugyit, ami jó lesz pizsinek.
Ezekkel mentem a fürdőbe zuhanyozni. Langyos vízzel zuhanyoztam, így picit felfrissültem.
A hajamat nem mostam meg, mert nincs kedvem szárítgatni, és reggel nem kell kivasalni.
Elzártam a vizet, megtörölköztem, felöltöztem, lemostam a maradék sminkem, fogat mostam.
Ez az esti rutinom. Bármilyen fáradt vagyok, ez már megszokás.
Összefogtam a hajam, ahogy haladtam a szobámba.
Meglepetésemre, Dean ott ült az ágyamon, egy fehér plüss macit szorongatott.
Amint beljebb mentem, rám nézet.
-Figyelj, nincs kedvem veszekedni.-sóhajtottam fáradtan.
-Hívtalak, de nem vetted fel.-lenézet a macira.
-Sajnálom. Nem hallottam.-gyorsan kikotortam a táskámból a telefonom. 16 nem fogadott hívás, 1 üzenet. Megnyitottam az üzenetet.

"Boldog Évfordulót" 

Ennyi állt benne.
Tényleg, ma van öt éve, hogy találkoztunk.
-Boldog Évfordulót. Nem tudtam, mit venni, ezért csak egy macit vettem.-szólalt meg a hátamnál.
-Elfelejtettem.-motyogtam.
-Gondoltam.-levágta elém a macit, és kiment.
Reggel amikor felkeltem, tudtam, hogy elfelejtettem valamit.
Nem mentem Dean után, helyette, lefeküdtem a macival, és percek múlva már aludtam. 

bal oldalt a csípőnél

jobb oldalt fent a bokánál

21. fejezet

Na itt a rész :) És ezzel vége az első ˝évad˝-nak:) Kaptam két komit, és meg van a13 tetszik, így folytatom :) 
Rémülten néztem a megkötözött barátaimra. Eric és Eliot arca véres volt, a többieknek semmi baja nem volt, csak bekötözték a szájukat.
Szerencsére.
Lassan vezettem a tekintettemet Dean-re.
Arcán hatalmas mosoly terült szét, Marko-nak meg egy gúnyos vigyor ragadt az arcára. Undorítóak ezek ketten.
Marko, megragadta a karom, de egy jobbossal padlóra küldtem, mire a két hátamnál álló gorilla megpróbált elfogni, de az egyiket arcon rúgtam, a másik meg közelebbről megismerkedett egy vázával.
Apa tanított meg, hogy, hogyan kell leszerelni valakit.
Hallottam a pisztoly kibisztosításának jellegzetes hangját, amitől megtorpantam, és ezt Marko ki is használta, mert kicsavarta a karom, majd megfordított.
Dean, a pisztolyát Eric fejéhez nyomta.
-Ne. Kérlek ne bántsd őt.-könnyek lepték el a szemem.
-Mond csak angyalom, beszéltél nekik, arról, hogy ki is vagy valójában?-elemelte a pisztolyát, majd eltette.
-Nem. Mit akarsz tőlem?-tereltem a témát, s néztem rá.
-Természetesen téged.-közelebb lépet hozzám, és megcirógatta az arcom.
-Felejtsd el. Nem leszek a rabszolgád.-ordítottam rá.
Válaszul, pofon vágott. Soha nem kaptam, még tőle pofont, még, ha erőszakos is volt valamikor.
Fejem oldalra billent, Marko mellkasának nyomódott.
-Már nagyon túlléptem a béketűrésem, ez nem jellemző rám. Te is tudod milyen vagyok.-kedvesnek nem nevezhető mosoly jelent meg az arcán.
Teljes erőmből rátapostam Marko lábára, felkiáltott a hírtelen fájdalomtól, elengedett, én meg a lendülettől leestem.
Szitkozódva kapott a hajam után, és felrántott a földről. Dean megfogta a kezét, jelezve, hogy engedjen el.
-Engedd el őket. Ők nem tudnak semmit.-néztem Dean-re, majd óvatosan rálestem Ericre.
Könnyes tekintete tele volt fájdalommal, sajnálattal, megbocsájtással, és dühvel.
-Talán elengedem őket, talán nem.-hanyagul leült az egyik fotelbe.
-Mit akarsz még tőlem? Tudod, jól, hogy hallgatok és fogok is.
-Az nem elég. Szeretlek, magam mellett akarlak tudni. Hiányoztál ám. Kicsit szokatlan egyedül aludni, nincs kit megölelni.-megjátszott szomorúsággal nézet rám.
-Vegyél egy gumi nőt.-gúnyolódtam.
Harsányan felkacagott.
-Semmit nem változtál. De ez a fekete haj... Nem nagyon jön be.-végig mért.
-Akkor menj ki utána.-vállat vontam.
Kezd visszatérni a régi énem, Bella.
-Na ezért szerettem én beléd. Olyan cuki vagy mérgesen.-felállt, és elém sétált, majd lehajolt, és ajkait az enyémhez érintette, megremegtem ajkai puhaságától, és automatikusan csókoltam vissza.
Nem tudom miért tettem, de a szívem ezt súgta, csókoljam meg és bármire rátudom venni.
Picit bele haraptam a szájába, amitől felszisszent, és elhúzódott. De ahogy elnézzük, nem picit haraptam meg, mert véres csík folyt le az ajkairól az állára.
Eric szemében büszkeség csillant meg, amikor lopva pillantottam rá, mert Dean elfordult a kis asztalhoz, hogy elvegyen egy papír zsebkendőt.
-Nos, egyezünk meg valamiben.-visszafordult hozzám-Te szépen velem jössz, és életben hagyok mindenkit. De ha nem, az öcsédet fogom először a másvilágra küldeni, egy kevés ólommal.
Mit válasszak? Ha vele megyek, nem garantálhatom, hogy ők életben maradnak, így ki kell találnom valamit. De ha nem megyek vele, megöl mindenkit, magával cipel, és örök életemre egy roncs leszek.
-Egy feltétellel megyek bele a dologba.-néztem Dean-re.
-Hallgatlak.-érdeklődve nézett rám.
-Csak akkor megyek bele a dologba, ha én engedhetem el őket, és el is búcsúzhatok tőlük.
-Fair ajánlat. Mit tehetek még érted?-mosolygott.
-A bőröndjeim az emeleten a harmadik szobában vannak, és szeretnék velük lenni pár percig.-hajtottam le a fejem.
-Rendben. De meg ne próbálj lelépni.
-Nem fogok.
Dean bólintott, majd intett és kimentek, Marko meg fel ment az emeletre.
Oda csoszogtam Eliothoz, kioldoztam, majd térdre rogytam Eric előtt.
Zokogtam, mert nem mertem a szemébe nézni.
 Hírtelen két kar emelt fel, és ölelt meg.
-Sssh.-nyugtatott Eric.
-Szeretlek.-motyogtam-Ezért nem mondtam el neked ezt az egészet. Sajnálom.-bújtam a mellkasához.
-Én is szeretlek. Kérlek ne menj el.-hangja meggyötört volt.
-Ha nem megy, Dean megöl minket.-szólalt meg Eliot.
-Így van. Azért küldtem ki őket, hogy biztosra menjek. Nagyon szeretlek titeket, és nem akarok bajt nektek. Abba belehalnék.-kibontakoztam Eric öleléséből.
Mindenkinek meggyötört arca volt. Meggie, és Sara sírt.
-Öcsi, te maradj, a lakás a tiéd, a többi holmim küld haza, és kérlek, vigyázz Ericre.-megöleltem, és a végét elsuttogtam neki.
-Rendben. Szeretlek.
-Én is téged.-elengedtem.
Megfordultam, elindultam, de valaki megállított. Maga felé fordított és megcsókolt.
Eric lágyan csókolt meg, de egyre követelőzőbbé vált, nem akart elengedni, végül levegő hiány miatt elvált ajkaimtól.
-Szeretlek, és várni fogok rád, ígérem.-komolyan nézet a szemembe.
Ha eddig sírtam és zokogtam, akkor fogalmam sincs, mi a válasz arra, ami épp lezajlott bennem.
Csak bólogatni tudtam, és valahogy kinyögtem egy 'Én is' féleséget, majd kirohantam a nagy fekete dzsiphez. Beültem hátra, majd a gorilla bezárta az ajtót, és előre ült Marko-hoz. A másik embernek nem nevezhető szekrény a hátunkmögött ült, Dean meg mellettem.
-Annyira jó, hogy visszajössz hozzám.-kezét a combomra rakta, közelebb hajolt, majd megcsókolt, kezét pedig felvezette csupasz combomon, egészen az érzékeny pontomig, de megfogtam a kezét és eltoltam, másik kezemet a mellkasára helyeztem, így a testét is eltudtam távolítani magamtól.
-Ne érj hozzám.-néztem mérgesen rá.
Felnevetett, kezébe fogta az enyémet, és így telt el az út, még a repülőn is, egészen az Angyalok városáig. Csendben.

20. fejezet.

Nos, még lesz egy vagy két rész és, ha szeretnétek, ha folytatnám, akkor légyszíves írjatok komit, vagy, ha holnapig meglesz a 13 tetszik, akkor folytatom, de csak miattatok :)

Másnap kipihenten keltem. Eric még aludt, mert tegnap zuhany után, ő sem tudott elaludni, így lement és sokáig filmezett a fiúkkal a nappaliban, én bent maradtam a szobánkban,  kikapcsoltam a telefonom, hogy be ne mérjenek.
Tudtam, hogy a régi számom alapján akar majd megkeresni, de azt még valahol a csiga evőknél eldobtam, itt Stockholmban meg vettem egy másikat.
Végül éjfél után elaludtam. 
Halkan kimásztam az ágyból, magamhoz vettem egy pólót, meg egy kisnadrágot, és a bikinim. Lezuhanyoztam, hajamat is megmostam, amikor végeztem a zuhannyal, megszárítkoztam, felöltöztem, fogat mostam, és megszárítottam a hajam.
Reggel kilenc óra van, mindenki alszik, csak én nem.
Készítettem reggelit, és kimentem sétálni, de végül csak a kis móló végére ültem le, a lábam meg belelógattam a vízbe.
Ilyen rövid idő alatt, nagyon megszerettem Ericet.
És nem akarok neki fájdalmat okozni azzal, hogy eltűnök, magyarázat nélkül, de nem akarom, hogy baja essen.
-Nem tudsz aludni?-szólalt meg Eric a hátamnál.
-Nem.-kuncogtam.
 Leült a hátam mögé, és megölelt, állát a vállamra helyezte.
-Úgy érzem, hogy nem mondasz el valamit magadról. És tegnap is hazudtál. Senki nem hívott téged a dátumokkal kapcsolatban, mert nem beszéltél, de a tested remegett.-halkan mondta.
Bennem még a vér is meghűlt.
-Látod? Most is megdermedtél. Nagyon jó ember ismerő vagyok, és biztos vagyok benne, hogy valamit titkolsz.-ajkait a nyakamhoz érintette.
Megremegtem, de nem az érintésétől, hanem a sírástól.
Kitört belőlem a sírás. Eric szorosan magához ölelt, én pedig a nyakába bújtam.
Percekig sírtam, majd a könnyeim elapadtak.
-Sétáljunk.-felállt, és segített nekem is, kézen fogva sétálni kezdtünk a réten, ami nem messze van a háztól. Ott leültünk egymással szembe.
Én egy fű szállal játszottam, ő pedig a karjain támaszkodott, és az eget kémlelte.
-Tényleg menekülök.-szólaltam meg.-De Dean elől. Megölte a szüleimet, és én vagyok az egyetlen, aki tudja, ezért bezárt a házába, mint egy rabszolgát. Az igazi nevem Bella Rosalia Cortez. Apám Oliver Cortez, több nagyobb kereskedelmi cégje van, és sok országgal áll kapcsolatban. Mint kiderült, Dean az egyik kisebb cég tulajdonosa volt félig, apa volt a másik. Apa rájött, hogy Dean a hajókon, meg a kisebb repülő szállítmányokban drogot szervírozott szét, különböző országokba, ezért megölte őket, mert apa fel akarta jelenteni.-sóhajtottam, visszafolyatva a sírást. Eric meglepve nézet rám.
-Egyik este, Dean részegen bejött hozzám, megpróbált megerőszakolni, de leütöttem, a ház minden szegletét ismertem, így könnyen meglógtam az őrök elől. Otthon összepakoltam minden fontos dolgot, nevet változtattam egy haverom segítségével, aki csinált nekem személyit, és útlevelet, elhagytam Amerikát, Európába jöttem. És nálad kötöttem ki.-fejeztem be a monológom.
-Hazudtál nekem.-mondta hidegen.
-Én...nem...-közbevágott:
-De hazudtál nekem. Kihasználtál, csak azért, hogy elbújhass.-felállt, kétségbe esve kaptam utána, de elrántotta a kezét.
-Nem használtalak ki. Ha azt tettem volna, nem itt lennénk most.
-Rosali, vagy már nem is tudom ki vagy, ez nem mentség. Végig hazudtál.
-De, ha elmondtam volna akkor, biztos, hogy bajba kerültél volna.
-Szar kifogás. És én még bíztam benned.-elindult vissza.
-Szeretlek.-kiáltottam utána, megtorpant, de nem fordult meg.-Már egy hét után tudtam, hogy többet jelentesz nekem, és ez nem jó, se neked se nekem. Beléd szerettem. Csak az életed akarom megmenteni azzal, hogy most elmondtam ki vagyok, nem használtalak ki, mert nem vagyok olyan. Meg akarlak kímélni Dean-től, és meg is teszem. Elmegyek. De tudd, hogy csak miattad, mert Dean egy állat, bármire képes.-egy pillanatra se fordult meg.
Elment.

Én sírva ottmaradtam. Dean, mindent tönkre tett.
Romba döntötte az életem, és most már Eric-et is elveszítettem.
Átkozom azt a napot, amikor találkoztam Deannel, és beleszerettem.
Legszívesebben ordítanék, vagy felpofoznám Deant, de helyette fekszem a fűben, és bámulom az eget, de a könnyeim elhomályosítják a látásom.
Azt kívánom, hogy bárcsak megnyílna a föld alattam, nyelne el a pokol, de nem történik semmi.

Már kezd sötétedni, és Eliot nem jött megkeresni.
Feltápászkodtam, kótyagos fejjel indultam vissza a házhoz, de valami nem stimmelt.
Túl nagy volt a csend, pedig éget a konyhában a villany, Eric kocsija is itt volt, tehát el nem mehettek.
Lassan benyitottam, és bementem.
Ami látvány fogadott, azt hittem menten szívrohamot kaptam.
-Áááá a Szépségem,  megérkeztél?

19. fejezet

Örülnék pár kommentnek :) És köszönöm a 8 tetsziket :)
Egész nap a vízben voltunk, a fiúk mindig lefröcsköltek, vagy lenyomtak a víz alá.
Sokat nevetünk.
És boldog voltam, egész addig, amíg eszembe nem jutott Dean.
Nem akarok visszamenni hozzá.

Amikor megtudta, hogy láttam őket aznap, amikor anyáék meghaltak, elvitt magához és bezárt engem egy szobába.
Tisztán emlékszem arra a napra.

 Miután a rendőrök bevittek az őrsre, bevezettek egy szobába, ahol két órán keresztül kérdezgettek.
 -Már mondtam, nem egyszer, hogy nem láttam senkit.-mérgesen csaptam az asztalra-Ahelyett, hogy engem kérdezgetnek, megkereshetnék, a szüleim gyilkosát.-elcsuklott a hangom.
 Úgy látni anyáékat, kész borzalom volt.
-Jó, akkor még egy utolsó kérdés. Mit csinált a szülei halálakor?-kérdezte meg a kopasz Kojek kinézetű zsaru.
-Tegnap megbeszéltem az öcsémmel, hogy, ha apa megengedi küldjek neki pénzt a számlájára, mert már levásárolta. Az öcsém, apa, és anya engedélyével ment el nyaralni. Én reggel beszéltem apával, ő azonnal írt egy csekket amit elvittem a bankba, ha nem hiszik el, hívják fel a bankot. És amint végeztem, elmentem megnéztem egy filmet, a jegy a táskámban van. Megettem egy pizzát, majd haza vettem az irányt. Hívtam is anyát, hogy kell-e neki valami, de nem vette fel. Amikor haza értem...láttam...
-Mit látott?-kérdezte a rendőr.
Nem köphetem be Dean-t.
Nyeltem egy nagyot, visszafolyatva a nevét, és a sírást.
-Anyát...a konyhában, csupa vér volt, apa pedig a dolgozó szobájában az asztalára dőlve volt.-könnyeim csak úgy ömlöttek.
-Rendben. Mivel van alibije, elengedjük önt. Hamarosan jön egy gyám ügyes, és elviszik.-felállt, és a papírjaival távozott.
Ezek komolyan, azt képzelik, hogy nekem eszembe jutott, az, hogy anyáékat...én!?
Még a gondolattól is irtózom.
Lehajtottam a fejem az asztalra, és tovább sírtam.
Biztos vagyok benne, hogy a tükör mögött figyelnek.
Hallottam, hogy nyílik, majd csukódik az ajtó.
-Bella.-szólított meg, egy ismerős hang.
Ránéztem, és Dean volt az.
Letérdelt elém, és megölelt.
Viszonoztam az ölelést.
-Jól vagy?-eltolt egy picit magától.
Most nem öltöny volt rajta, amiben nálunk volt akkor, hanem egy kék ing meg egy farmer.
-Nem.-motyogtam.
-Gyere, elviszlek hozzám.-letörölte az arcomról a könnyeket, és segített felállni.
Egész úton hallgatunk.
-Láttalak amikor kijöttél tőlünk.-szólaltam meg, amikor már bevezetett egy szobába.
Feltehetőleg az övé lehetett, mert az ő illatát lehetett érezni.
-A zsaruknak elmondtad?-kérdezte, olyan hangsúlyban, amit még soha nem hallottam tőle.
Rideg, és kemény volt.
Megráztam a fejem, jelezve, hogy nem.
Megfogta az állam, felemelte a fejem, mélyen a szemembe nézet.
-Okos kislány.-kedvesen elmosolyodott.
Megcsókolt, és elment, rám csukva az ajtót.
Én pedig zokogva rogytam össze.
Fájdalmas egy emlék.
Mégsem tudom utálni Deant, vagy talán, csak elnyomom magamban az érzést. Fogalmam sincs.

Töprengésemnek Eric vetett véget, mert ledőlt mellém.
-Éhes vagyok.-jelentette ki.
 Nevetve ültem fel.
-Menjünk el vásárolni, vagy van itt minden?
-Alex, meg Sara tegnap bevásároltak. Valamelyik biztos tudja hol van.

Bólintottam, és felálltam, majd megkérdeztem Alexet, hogy hol a kaja, mert ő volt közelebb.
-Keress két fekete bőröndöt. Azokban lesz minden.-vigyorgott.
-Te komolyan bőröndbe raktad a kaját?-nevettem.
-Jah.-vállat vont és eltűnt a vízben.
Mosolyogva mentem a házba, és kerestem meg a kaját.
Készítettem jó pár szendvicset, holnap meg készítünk valami normális ételt.
Szóltam mindenkinek, hogy jöhetnek enni.
Megszólalt a telefonom, ami Eliotnál volt, amikor ránézet a képernyőre, elfehéredett.
Gyorsan kikaptam a kezéből a készüléket, és felvettem, közben kisétáltam a nappaliba.
-Igen?-szóltam bele remegő hanggal.

-Na már megint eltűntél?-szólalt meg. 

Hallottam a hangján, hogy mosolyog. 

-Tetszik ez a macska-egér játék. És mivel szeretlek, el is tűröm, hogy eltűntél, megint, amit most nem díjazok, de úgyis megtalállak. Amúgy okos vagy, hogy lecserélted a számod, de nem dobtad ki a kis csomagocskát amiben a kis papikra van a saját számoddal. Apró hiba. Tetszik a lakásod. De nem hozzád való.-kuncogott. 

-Nálam vagy?-nyögtem ki.

-Aham. De már távozni készülök. Meg kell keresnem egy gyönyörű lányt akit szeretek, szóval most leteszem. Szeretlek Szépségem.-kinyomta. 

-A francba.-kiáltottam fel. 

-Baj van?-jött be Eric. 

-Csak elkevertek valamit a dátumokkal, és mondtam, hogy holnap nincs koncerted, csak két hét múlva, erre leáll velem kiabálni, hogy nem igaz, mire én mondom neki, hogy nézze meg az év számot, és kiderült, hogy a tavalyi 2011-es koncert listát összekeverték az ideivel. Elnézést kért, majd lebaszott, mert náluk nem szokott kavarodás lenni, és biztos én voltam az, aki nem jót adtam. Mire válaszolhattam, kinyomta.-hadartam. 

Hálát adok az Istennek, hogy megáldott a hazug énemmel. 

Mégcsak nem is látszik rajtam, hogy hazudok, vagy valami. 

-Biztos, hogy ők néztek el valamit, és nem te. Na gyere ide te méreg zsák.-magához húzott, és megölelt. 

Mosolyogva bújtam a nyakába. Megnyugtat, ha a közelemben van. 

-Menjünk zuhanyozni. Tiszta mocsár szagod van.-röhögött a nyakamba. 

És tényleg olyan szagom volt, de neki is. 

-Neked is, és te egész nap szinte csak a vízben voltál.-borzoltam össze a haját.

-De mindjárt másban is leszek.-perverz vigyorral az arcán emelt fel, lábaimat összekulcsoltam a derekán, ő pedig megcsókolt. 

Kellemes perceket töltöttünk el a zuhany alatt, és az ágyban, de én mégse tudtam elaludni. 

18. fejezet

Sajnálom, hogy késtem, de születésnapon voltam, és nem volt, időm, megírni a részt. 

Alex, olyan mint egy búgócsiga, csak jól le kéne csapni. Végig pattogott a lakáson, és megállt a kandalló előtt.
-Ó, nézd már micsoda romantika dúlt errefelé.-vigyorgott rám.
Megforgattam a szemem, és otthagytam őket.
Visszamentem Eric-hez, aki álmos fejjel nézet rám az ágy szélén ülve.
-Ki volt az?-motyogta, megálltam előtte, ő átölelte a derekam, arcát a mellkasomba fúrta.
-Alex-ék.-simogattam a haját.
-Jaj, teljesen kiment a fejemből a tó.-motyogta.
-Legalább bepakoltál haver?-vágódott ki az ajtó.
Alex körbenézet, majd végig nézet rajtunk.
-Be, még tegnapelőtt.-válaszolt Eric.
-Nos, akkor gyorsan nyomjatok le egy menetet a zuhanyban, így legalább nem kell várnotok, majd kapjátok össze magatokat, vagy itt hagyunk titeket.-vigyorgott.-Amúgy jól áll ez az ing.-kacsintott, majd eltűnt az ajtóból.
Most vettem csak észre, hogy Eric tegnapi inge volt rajtam, abban aludtam el tegnap, miután én kijöttem inni és magamra kaptam.
-Menj te először.-mondtam Eric-nek.
-Rendben.-mosolyogva bólintott, kaptam egy csókot, és elment lezuhanyozni.

Én leültem az ágyra, és eszembe jutott, hogy nem pakoltam be, öcsi meg otthon van.
Kopogtak, majd Eliot mosolygós arca jelent meg az ajtóban.
-Nem zavarok?
-Nem, gyere.
Bejött, ruhával a kezében, ami miatt hálásan néztem rá.
-Hoztam ruhát, meg be is pakoltam neked. Láttam, hogy tegnap elfelejtettél.-leült mellém.
-Imádlak.-öleltem meg.
-Tudom.-engedett el.
-Egós.-nevettem.
-Öhm...tegnap...felhívott Dean.-nyögte ki.
Lefehéredve néztem rá.
-És...-nyeltem egy nagyot-mit mondott?
-Csak téged kérdezett, és azt mondta, készítselek fel rá, hogy hamarosan találkoztok.
-Ó Istenem.-kezeimbe temettem az arcom.
-Összepakoltam a legfontosabb dolgaidat, kint vannak a kocsiban. Le kell lépnünk, és ez, hogy most a tóhoz, vagy mihez megyünk, jól jön ki. Ott lennénk két, talán három napot, és eltűnnénk.-suttogott.
-Biztos, hogy jó ötlet?
-Szerintem, ha nem akarsz visszamenni hozzá, csak ez az egy választásunk marad.
-De nem bújhatok el előle egész életemben.
-Ez igaz.-bólintott.
Kinyílt a fürdő ajtaja, Eric felöltözve, fitten, mosolyogva jött ki.
-Szia, öcsi.-lepacsiztak Eliot-tal.
-Szevasz.-vigyorgott Eliot.
-Mehetsz.-lehajolt és adott egy puszit.
-Oké.-felkaptam a ruháimat amit Eliot hozott, majd becsoszogtam a fürdőbe.

Egy gyors zuhany után elvégeztem a legszükségesebb dolgaimat, majd felöltözve, frissen mentem a többiekhez.

Egy órával később már azt vártam, hogy kiszállhassak a kocsiból, mert ha tovább maradok a járműben, röhögő görcsben halok meg.
Komolyan.
Olyan vicceket, meg sztorikat meséltek, hogy azt hittem bepisilek.

Rá másfél óra múlva már a tónál voltunk, egy nagy faház állt nem messze tőle.
Belül is fa volt, nagyon szép hely. Eliot-nak sajnos a kanapé maradt, mert csak négy szoba volt, két ággyal, mi meg kilencen vagyunk.
Lepakoltunk, és a fiúk amint átvették a fürdő nadrágjaikat, már rohantak is fürödni, mi is átvettük, a fürdőruháinkat.
-Na milyen volt a tegnap este?-lökött meg játékosan a könyökével Sara.
-Nagyon, de nagyon jó.-vigyorogtam.
Nevetve karoltak belém, és mentünk a fiúk után. Ők, egymást, lökdösték be a vízbe, meg leugráltak, mint a gyerekek. Mi lányok, leterítettünk, pár pokrócot, és leheveredtünk rájuk, élvezve a napsugarakat.

17. fejezet.

Köszönöm a 13 tetszik-et :) *.* És a komit :) Nem tudom, hogy ki, hogy vélekedik majd, a végén, de kirakom a +18-at :P Jó olvasást :)
Egy szót nem tudtam kinyögni. Csak pislogtam körbe.
-Én...köszönöm, vagy mi. Bocsi, de egy értelmes mondatott nem tudok kinyögni.-lassan le vettem a sapkám, és leraktam a táskám.
-Pedig már kinyögtél.-kuncogott.
Elém sétált, lehajolt és lágyan megcsókolt.
Nem akartam elengedni, így beletúrtam a hajába az egyik kezemmel, másikat meg a hátára simítottam, hogy könnyebben magamhoz húzzam.
Pihegve húzta el a fejét, barna szemei úgy csillogtak, mint a gyémánt.
Még nem csókoltam meg, így. Szerelemmel. És ezen meglepődött, látszott az arcán.
-Megyek bezárom az ajtót, te addig foglalj helyet.-homlokon puszilt, és elment bezárni az ajtót.
Én leültem az egyik párnára addig, de még bement a konyhába.
-Lesz mit takarítanod!-szólaltam meg hangosabban.
-Szerinted mire valók a takarító cégek? Felhívom az egyiket, és rend lesz.-visszajött két tányérral.
-Igaz.-nevettem.-Hmm, de jó illata van. Mi ez?-nézek a tányéra.
-Anya egyik receptje.-vállat vont-A nevét ne kérdezd, mert nem tudom.-felnevetett.
-Anyukád receptje?-képedtem el.
-Aham. Mondtam neki mit tervezek, és azt mondta, hogy ezzel tuti leveszlek a lábadról.-vigyorgott-Remélem nem rontottam el.
-Pillanat és megtudjuk.-beleszúrtam a villát a húsba, levágtam egy falatott, belemártottam a szószba, és bekaptam.
Valami isteni lett. Eric érdeklődve nézet.
-Le a kalappal. Ez valami mennyei finom lett.-leraktam a villám, megtöröltem a szám, levettem a felsőm, és oda hajoltam Erichez, és nyomtam egy puszit az arcára.
-Húh. Azt hittem valamit kihagytam belőle.-fújta ki magát.
-Nem, tökéletes minden. A gyertyák, a szirmok, meg minden, nagyon romantikus. Köszönőm, hogy fáradtál ezzel az egésszel.
-Neked bármit.-rám villantotta szép mosolyát.-Jó étvágyat.
-Köszönöm. Neked is.
A vacsora mellé volt még bor is, és halk zene. Annyira meghitt, és nyugodt volt minden, hogy majdnem elpityeregtem magam.

-Kérsz még bort?-kérdezte Eric.
-Köszi, már nem.
Végeztünk a vacsival, és a desszerttel, most pedig a kandalló előtt ülünk.
Pontosabban, Eric a kanapénak volt dőlve, én meg a mellkasának. A zene még mindig szólt, néha Eric dúdolni kezdett, de volt, hogy a karom cirógatása jobban lefoglalta, mint az ének.
Felemeltem a fejem, picit hátra hajtottam, hogy meg tudjam csókolni.
Nyakamra simította a kezét, én pedig az övére.

Először csak lágyan csókolt meg, majd egyre jobban követelőzővé vált.
Kezével benyúlt a pólóm alá, egy apró sóhaj hagyta el a szám, puha érintésétől.
Megfordultam, csókunkat egy pillanatra se megszakítva, az ölébe ültem, és elkezdtem az ingét kigombolni.

Eltávolodott a kanapétól, így könnyedén le tudtam venni róla a ruha darabot.
Kezeimmel végig simítottam meztelen mellkasán, egész a hasa aljáig.
Kicsit megrándult a hasizma.
Elszakadt az ajkamtól és áttért a nyakamra, közben lassan feltolta a pólóm, amit egy mozdulattal le is vett.
Én közben a nadrágja övével babráltam, ami nem akar engedelmeskedni nekem. Kuncogva nyúlt a kezemhez és egy mozdulattal kikapcsolta, majd rátért az enyémre.
Pislogni se volt időm, a nadrágom már eltűnt rólam.
Még a zoknim is. Hogy csinálta?
Bugyin keresztül elkezdet kényeztetni, közben meg a nyakamat csókolgatta.
Mivel kicsit türelmetlen vagyok, lerángattam róla a nadrágját, és magamról a fehérneműt, vissza helyezkedtem az ölébe, és minden előjáték nélkül magamba fogadtam.
Felnyögött, én meg sóhajtottam egyet.

-Szeretlek.-motyogta a nyakamba, amikor lassan mozgatni kezdtem a csípőm, ő pedig a nyakamba bújtatta arcát. Szívem olyat dobbant, hogy azt hittem kiszakítja a bordámat.
-Én is téged.-beletúrtam a hajába, felemeltem a fejét, és megcsókoltam.
Gyorsabb tempóra kapcsoltam, hol ő nyögött, hol én.

Nem voltunk se vadak, se szenvedélyesek, csak élveztük a másikat.
Eric és én is csurom víz voltunk, de nem bántam.
Olyan jó érzés volt vele lenni, és közel érezni magamhoz a testét, hogy ez hajtott a kiteljesedésig.
Hátam kicsit ívbe feszült, fejemet hátra hajtva felnyögtem.
Éreztem ahogy elönt a forróság, és az a bizsergető érzés.
Nem sokra rá Eric is a csúcsra ért, igen izgató hangot adva neki.
Lihegve borultam a nyakára, ő pedig megölelte a derekam.
-Ennél jobb randim még nem volt.-kuncogott.
-Ahw. Most megtörted a varázst.-finoman vállon csaptam.
-Te boszorka.-felállt velem az ölébe, és bevitt a hálóba, rádobot az ágyra, fölém mászott, és huncut mosollyal az arcán megcsókolt.
Az egész éjszakát végig szeretkeztünk, hajnali négykor egymást ölelve aludtunk el.

De reggel tízkor már fent voltunk, mert Alex úgy döntött ráragasztja az ujját a csengőre.

16. fejezet.

Remegve ültem le a kanapéra, kezemben a kis cetlivel.

 -Ez...-nyeltem vissza a könnyeim-nem lehet igaz.-ráztam meg a fejem.

-Bells. El kell tűnnünk. Ha itt maradunk visszavisz, és akár meg is...ölhet minket.-ült le mellém.

-Nem. Maradunk, amíg nem lép. Nem fogok megfutamodni.-ráztam meg a fejem, majd öcsi mellkasához bújtam.

-Ahogy gondolod.-simogatta a hátam.

-Nem ölne meg. Ismerem már.

-Értem.-simogatta a hátam.

 Az igazság az, hogy beleszerettem Eric-be, ezért nem akarok elmenni. Eric nem azokat a reakciókat váltja ki belőlem, mint Dean, pedig akárhogy próbálom gyűlölni, nem tudom, és Ericet nem gyűlölöm, mert nem tett semmi rosszat.

Eric olyan nekem mint a másik felem, Dean meg a létem nagy része.

Tudom, hogy két embert szeretni nem szép dolog, de, ha más mértékű, akkor szerintem nem bűn.

Egész éjjel forgolódtam, nem tudtam aludni, mert bennem volt az a félsz, hogy rám törik az ajtót, és elhurcolnak Dean-hez.

Reggel irtó nagy fejfájással keltem.

Kis hideg vízzel megmostam az arcom, és a nyakam, valamivel jobb volt, de be kell vegyek egy aszpirint. Főztem kávét, és azt iszogatva, mentem a telefonom után. Volt egy üzenetem.

"Szép jó reggelt Édesem. Hogy aludtál? Van egy meglepim számodra. Szereted a játékokat? :D" 

Meglepve olvastam el a pár mondatott, majd írni kezdtem.

"Neked is Szívem. Elég jól, de fáj a fejem. Milyen játékról lenne szó? ;D"

 Válasz pár perc múlva meg is érkezett.

 "Majd meglátod. A lépcsőn gyere, ne lifttel."

 "OKÉS! :D" 

Mosolyogva raktam le a kis készüléket, és elmentem zuhanyozni.

Tegnap a nagy ijedségben, nem zuhanyoztam le.

A meleg víz nagyon jól esett.

Miután végeztem mindennel, felöltöztem, és készítettem reggelit Eliot-nak.

Kicsit rendet raktam, majd miután drága öcsém méltóztatott kimászni az ágyából, megreggeliztünk, ami inkább volt ebéd, mint reggeli, mert már jóval elmúlt dél.

Nekiálltam az egész házat kitakarítani, mert az öcsém nem nagyon szeret rendet rakni, meg tartani.

Sajnos nagyon elszaladt az idő, így rohanva készültem el.

Lezuhanyoztam, mert rengeteg por, és kosz ragadt rám takarítás közben.

Hajamat megszárítottam, és hullámosra sütöttem be, szememet csak kihúztam, és spirállal dúsítottam. Kevés száj fényt kentem ajkaimra, és felöltöztem.

Egy egyszerű fehér atlétát vettem fel, - persze Eliot kijelentette, hogy valami vadító fehérneműt vegyek fel mert biztos, hogy ma ott alszok, csak nem aludni fogunk - egy farmert, zokni, cipő, és egy szárnyas valamire hasonlító barna felsőt.

Felkaptam még egy sapkát is, de csakis dísznek.

A táskámba bepakoltam a legfontosabb dolgaimat, majd elköszöntem öcsitől,  lementem a panel elé, fogtam egy taxit, behadartam a címet és nyugodtan, hátra dőlve vártam, hogy megérkezünk.

Kíváncsi vagyok, hogy miért kell nekem a lépcsőn menni, egész a negyedik emeletig.

De majd rájövök.

Megcsörrent a mobilom. Eliot volt az.

-Na?-szóltam bele.

-Elég óvszert vittél?-kérdezte tök komolyan.

-Nem. Szerintem hat doboz nem lesz elég. Kéne még venni?-elröhögte magát.

Nevetve köszöntem el tőle és elraktam a telefonom.

Fogamzásgátlót szedek azóta amióta először voltam Dean-nel.

Ő vette el a szüzességem.

20 Perc múlva szólt a taxis, hogy megérkeztünk. Fizettem, és kiszálltam.

Kicsit ideges vagyok. Bementem, majd a portás vigyorogva bólintott, és a kezembe nyomot egy borítékot. Kinyitottam.

"Azokért a pillanatokért élj,

amiket nem tudsz szavakba

önteni. Emlékezz erre az estére örökre." 

Ez állt benne.

Mosolyogva indultam el lépcsőkhöz.

A harmadik emeletnél le volt kapcsolva a világítás, de volt fény.

Méghozzá gyertya fény. Végig vezettek Eric lakásának a bejáratához, ami nyitva volt.

Mindenhol gyertya és rózsaszirom.

Elámulva néztem szét, és a nappaliban ott állt Eric.

Fehér pólót viselt, és piros nadrágot, meg egy piros mellényt.

Amikor meglátott elmosolyodott.

-Ez mind miattam?-néztem szét, kezeimet szét tártam.

-Nem. Ez mind, neked.

15.fejezet.

Fuh, de megszenvedtem ezzel a résszel :O A blogger nem adta, ki a részt :/ De itt van :) Remélem tetszik:) Köszönöm szépen a 7 tetszik-et :) És a két komit :) Nagyon jól estek :) 

Hívtunk mentőt, hogy elvigyék Meggie-t vizsgálatra.

 -Gyerekek. Hamarosan lejár a tíz perc. Valakinek be kellene állnia Meggie, helyet.-szólalt meg Sara. Mindenki egyszerre nézet rám.

-Nem.-vágtam rá.

-Légysziiii.-egyszerre kérleltek, és azok a kiskutya szemek.

 Majdnem meglágyult a szívem. Mondom Majdnem.

 -Nem.

-Kérlek. Csak te vagy aki tudja a lépéseket, és itt is vagy. Csak négy szám marad, utána jön Dev-vel a duett, és kész.-állt elém Eric.

-Hmm...Akkor sem.

-Srácok. Pár perc és megyünk.-terelte ki a többieket Eric.

Majd miután bezárta az ajtót elém állt.

-Nem.

 -Kérlek. Csak te tudsz kihúzni a szarból. Utána bármit kérhetsz.

-Bármit?-kérdeztem vissza.

-Bármit.-bólogatott.

-Jó, este kérek egy masszázst, és pizzát, jég krémet...-soroltam, de egy édes csókkal belém folytatta a szót.-Oké, ezzel is beérem, de a masszázstól nem tágítok.

-Imádlak.-megölelt.

-Tudom.-kuncogtam.

Eric boldogan ment ki.

Felvettem a táncos ruhát, ami egy fehér póló, és egy szürke nadrág, cipő maradt, mert Saran is egy sima torna cipő van. Felfogtam a hajam, és kimentem. 

Nem kicsit voltam ideges. Első szám a Manboy volt, majd jött a Sleeples, Masquerade , és a Popular.

 A többi szám, mint az Echo, vagy a Break of Dawn, már voltak, csak ezek maradtak, amikor a Hotten then Fire kezdődött, először csak vetítésben volt Dev része, majd középen Josh dob szerkója előtt egy emelvénnyel felemelkedett Dev.

 Mindenki őrjöngőt, és irtó jó volt a hangulat.

Most már értem, miért imád Eric a színpadon lenni. Látni, hogy a közönség veled énekli a te zenédet, és tombolnak rá, valami fantasztikus élmény. 

Mivel tovább Dev vitte a koncertet négy számmal, Sara és én maradtunk fent Dev-vel. Fireball Bass down low, In the dark, Booty Bounce, végig táncoltuk. Volt hangulat. 

 Koncert végén Eric elköszönt, és lejöttünk a színpadról.

 -Holnapután mindenki legyen a lakásom előtt. Le megyünk a tóra, pihenni.-mondta Eric, mire mindenki-csak én nem-ujjongott.-Köszönöm, hogy segítettél.-Eric megcsókolt, Alexék meg huhogni, kezdtek. 

-Szívesen, máskor nem. Többet nem szedsz rá, hogy oda álljak.

-Kár, pedig irtó jól táncolsz.-veregetett vállon Anton.

 Nevetve ültem le a kanapéra. Még lezuhanyzott mindenki, beszélgetünk kicsit, majd miután eltűntek a rajongók, bementünk Meggie-hez. 

Szerencsére csak felszíni sérülései voltak, és egy enyhe agyrázkódása van. Még ma bent tartják, de holnap kiírják. Hála az égnek. 

Mindenki haza taxizott, mi négyen -Eric, Eliot, én és Dev,- elmentünk Erichez. 

-Ez nem lehet igaz.-ment az ajtóhoz Eric. Ott volt a doboz, amiben benne volt a két mikrofon. Elő kapta a telefonját, és tárcsázott. Én addig kinyitottam az ajtót, beengedtem az öcsémet meg Devint. 

-Eszednél vagy?-kiabált bele mérgesen-Nem érdekel. Meggie megsérült, miattad. ... Hogy lehetsz ilyen szívtelen? ... Még egyszer ne gyere a közelembe mert megjárod.-kinyomta, és kifújta magát. Rám nézet, elmosolyodott. 

-Gyere, Eliot már biztos rendelt pizzát.-nyújtottam a kezem. Megfogta és magához húzott.

 -Jó hatással vagy rám. Megnyugtat ha a közelemben vagy.-kezeit a derekamra simította. 

-Ezt örömmel hallom, Édesem.-rámosolyogtam. 

Nevetést hallottunk bentről, így kaptam egy csókot, és mi is bementünk. Dev épp az öcsémet csikizte a padlón. 

Nevetve csatlakoztunk hozzájuk, de mire feleszméltem, már én voltam akit csikiznek, és Eric ült a csípőmön. Devin se járt jobban. Őt az öcsém teperte le, és kezdte csikizni. 

Ahhoz képest elég szar napunk volt, de este már minden megoldódott. 

Nevetve, vicceket mesélve ültünk a kanapé előtt, csak mi négyen.

 -Kár, hogy holnap elmész.-búsult el Eliot. 

-Sajnos rengeteg dolgom van. De ha akarsz gyere velem.-mosolygott rá Dev. 

-Rég voltunk már együtt Rosalival, így inkább maradnék még.-nézet rám Eliot. Én Eric mellkasának voltam dőlve, úgy fogyasztottuk el a pizzát. 

Éreztem, hogy valami rám csöppen, majd Eric röhögve törölgetni kezdi a fejem. 
-Mond, hogy a nyálad volt. 
-Sajnálom, de a pizza rád élvezett. És majonézt.-röhögött. 
-De szemét vagy!-röhögtem el magam. 
-Nem tehetek róla, hogy még a pizzám is rád izgul.


Dev meg az öcsém dőlt a nevetéstől. Letörölte a majonézt, és puszit nyomot a fejemre. 
-Ideje mennem. Nyolckor indul a gépem.-mondta szomorúan Devin. 
-Akkor vissza viszlek.-állt fel Eric. 
-Minket is.-csatlakoztam. 
-Rendben.
Összeszedelőzködtünk, majd Eric visszavitte Devet a szállodába, elbúcsúztunk, Eliot még számot is cserélt vele, és haza vitt minket is. Eliot bement, én meg maradtam még kint vele. 
-Holnap mit csinálsz?-kérdezte, de le nem állt a nyakam puszilgatásával.
 -Hát...-sóhajtottam, beletúrtam a hajába, számhoz húztam a száját, és megcsókoltam-Nem tudom. Talán semmit.-homlokunkat egymásnak támasztottuk. 
-Vacsi? Nálam? Csak mi ketten, és még meg is masszíroználak, csak azért mert ma beálltál Meggie helyet. Megérdemled.-simított végig az arcomon. 
-Rendben. Hétre ott leszek.-mosolyodtam el. 
-Várni foglak.-lágyan megcsókolt, elköszöntem, és felmentem. Eliot, holt sápadt arccal állt a nappali előtt, egy cetlit olvasott. 
Bezártam az ajtót, és a kezembe nyomta a cetlit. Azonnal felismertem. 

"Meg vagy Szépségem"