Bambán néztem kifele az ablakon. Közben az eljegyzési gyűrűm forgattam.
Lenéztem a kezemre. Nem akarok Dean-hez menni.
Nem tudom miért mondtam igent neki. És fogalmam sincs miért most gondolkodom ezen.
Lehajtottam a fejem az asztalra. Ha így nézzek kifele, elkap a hányinger, de olyan szép
csillagos az ég. Látszik, hiába megy a busz.
Valami puha pamut anyag ért a hátamhoz, amitől kicsit megrezzentem, és lassan oldalra fordítottam a fejem,
hogy lássam ki az aki betakart. Eric volt az.
-Azt hittem alszol.- mondta lágy hangon.
-Nem tudok. Pedig álmos vagyok.- motyogtam.
Leült mellém, karjával megtámasztotta a fejét, úgy nézet le rám.
-A stressz.- lerakta a karjára a fejét, így pont egy szintben volt az arcunk.
-Lehet.- becsuktam a
szemem.
-Vártam rad. Tudtam, hogy Dean figyeltet. Egy éven keresztül, csak
a stúdióba jártam, majd haza. Olyan mintha börtönbe lettem volna. A saját
házamban.- mondta halkan. -Bárhova mentem egy férfi mindig követett. Semmi
esélyem nem volt arra, hogy újra velem légy. Amikor a pasi eltűnt, azt
hittem bajod esett. De Meggie, elutazott hozzátok, és jól voltál. Repestem
az örömtől. Mert akkor lehet rá esélyem, hogy újra velem légy.- könnyeim
kicsordultak. Kinyitottam a szemem. -A turné előtt két hónappal szóltak,
hogy elvállalnám e. Természetesen igent mondtam. Megakartalak keresni amikor
ideértünk, de közbe jött a verseny. Hatalmas meglepetés volt számomra
amikor láttalak a backstage-ben. Az meg végkép, hogy ti nyertetek.-
könnyfátylon keresztül is láttam, hogy elmosolyodott.
-Az számomra is hihetetlen.- szipogtam. Megtöröltem a szemem, és felegyenesedtem.
-Nagyszerű táncos voltál már akkor is. Most miért lenne másképp?- mosolygott rám.
-Nem tudom...- elfordultam.
Mocorgott mellettem, majd megereztem a forró leheletét a nyakamon.
Eszembe jutott az a pillanat amikor apáék rájöttek, hogy Dean udvarol nekem. Apa ki volt akadva, ordibált velem, anya meg nem tudott szóhoz jutni. Aznap este leleptem otthonról pár órára, a közeli parkban kötöttem ki. Akkor is ilyen pillanat volt ott. Először az illatát éreztem meg. Majd a leheletét a nyakamon.
-Miért mondtad el apámnak?- súgtam reménytelen hangon.
-A telefonomon te és én vagyunk háttérnek. Észre vette, és balhézni kezdet.- forró csókot lehelt a nyakamra.
-Én megmondtam, hogy baj lesz belőle.- sóhajtottam...
Nem tudom miért jutott eszembe ez, de régen nem gondoltam volna, hogy lesz valaki más, akit legalább annyira
szeretni fogok, mint akkor Dean-t. És mégis. Ericet szeretem annyira, mint régen Dean-t. Gyengéd csókot nyomot az arcomra, majd a fülem alá, nyakamra.
Felsóhajtottam. Még mindig emlékszem az érintésére. Hagytam, hogy kezei
bejárják a testem a testem, ajka a nyakam és végül az enyémet kezdte becézni. Hajába
túrtam, átengedtem a nyelvét, ami lágyan játszani kezdet az enyémmel.
Fogalmam sincs, hogy-hogy kerültem elé az asztalra, de a csókjai teljesen elvette az eszem.
-Várj. - zihálva toltam el. Szemei úgy csillogtak, mint a legdrágább gyémánt. -Ezt nem szabad. Sajnálom. - lemásztam az asztalról, és berohantam a többiekhez.
Befészkeltem magam Morgen és Ricky közzé. Morgen rögtön megölelt, Ricky meg horkantva fordult hasra. Ha nem lennek ilyen zaklatott elröhögtem volna magam rajta.
-Miért vagy ilyen zaklatott? - szólalt meg Mixy, amitől megijedtem.
-Cs..Csak, összekaptam Dean-nel. - motyogtam.
-Értem. Aludjunk. Holnap nehéz napunk lesz. - takart be.
Bólintottam, de mivel nem látta, csak elmotyogtam egy jó éjt féle valamit, és megpróbáltam elaludni...
