Kicsit késve, de itt a rész :) Köszönöm, hogy vártatok, és megértettétek, hogy kell egy kis idő nekem, rendbe hozni a dolgaim :) Jó olvasást :D Remélem kapok komit :)
Az életben sokszor van úgy, hogy az ember nem úgy alkotja a lepéseit ahogy szeretné.
Isten néha nagyon furcsa játékot játszik az emberrel.
Talán én is egy ilyen játékban lehetek benne.
-Minden rendben van?- kérdezte Dean a reggelinél.
-Igen. Csak fáradt vagyok, és még most se vagyok kepés felfogni, hogy nyertünk.- mosolyogva néztem rá.
Nem szeretem már Dean-t. Talán csak nagyon ragaszkodok hozzá.
Az elmúlt években valahogy elapadt a szerelmem iránta.
-Mikor indultok?- lenézett a tányérjába, turkálni kezdte az ételt.
-Holnap. Délben jönnek ide a többiek, megvárjuk buszt, ami visz minket.
-Nem örülök neki, hogy vele leszel.- morogta.
Nem szóltam. Nincs értelme vitatkozni vele.
Megreggeliztünk, én gyorsan elkészültem, és rohantam a megbeszélésre.
Sajnálatomra pont Eric mellett ültem.
-Nos, a következő amit elkezdünk, az a próbák, hogy a koncerteken minden zökkenőmentesen menjen.
Majd jönnek a koncert időpontok, közben lesz pár nap pihenő, de egy-két nap próbát itt is be kell iktatni.- hadarta a menedzser.
A banda több mint a fele hulla másnapos.
Furcsa volt, hogy Eric nem beszelt, pedig régebben mindig közbekotyogott, most meg, maga elé mered és a körmét piszkálja.
-Eric.- szolt a menedzser. -Eric? Figyelsz?
Kicsit megböktem, hogy térjen vissza, mire felkapta a fejet.
-Tessék?-nézett szét.
Rajtam megakadt a szeme, pontosabban a kezemen, amin a gyűrű volt.
-Azt kérdeztem, hogy láttad már a menetrendet?
-Igen.- bólintott, majd előre hajolt, és olvasni kezdet.
Elkezdték megbeszélni, hogy mikor melyik megállónál hol fogunk megszállni.
Amikor végeztünk a megbeszéléssel, kiindultam az épületből.
Még össze kell pakolnom a dolgaimat és fogalmam sincs, hogy hány bőröndre lesz szükségem.
Elgondolkodva mentem a kocsimhoz, ami lent volt az épület alatti parkolóban.
-Tényleg hozzámész?- szólalt meg egy igen kedves ismerős hang.
Ijedten kaptam a mellkasomhoz. Ott állt a kocsimnál. Aranyosan mosolygott.
-Igen.- bólintottam. Kikotortam a kocsi kulcsom a táskából.
-Nem fogom hagyni.
-Eric...- nyögtem ki.
-Nem azért fogadtam el az Amerikai turnét, hogy nélküled menjek vissza Svédországba.- vágott a szavamba.
-Eric, én...
-Elvett tőlem.- újra a szavamba vágott.
-Ez nem így megy. Már nem tartozom hozzád.- elmentem mellette, kioldottam a riasztott, majd kinyitottam az ajtót.
A derekamra fonódtak a karjai.
-Még mindig szeretsz. Én is téged, teljes szívemből. Most már nem fogom hagyni, hogy elvegyenek tőlem.- belecsókolt a nyakamba.
Megremegtem.
-Engedj el.- suttogtam.
-Holnap találkozunk.- elengedett.
Mire megfordultam, eltűnt.
Zakatoló szívvel ültem be a kocsiba, és hajtottam haza.
Dean már nem volt otthon, így nyugodtan elkezdhettem pakolni.
Három bőrönd ruha, egy a cipőimnek, egy a többi kellékeknek. Este nyolcra már végeztem is.
A hátizsákomba beraktam a laptopom, a töltőket (laptop, és telefon, fényképezőgépet meg a töltőjét), pár könyvet. Már csak az I-podom maradt, de azt lent felejtettem a kocsiban.
Leszaladtam érte, megkerestem a töltőjét is, majd elpakoltam. Késznek nyilvánítottam magam.
Csak éljem túl ez a turnét.
Felsóhajtottam. Hosszú menet lesz. Megfordultam, és majdnem szívbajt kaptam.
Dean állt az ajtóban, mosolygott.
-Szia.- rámosolyogtam.
-Már végeztél? Pedig segíteni akartam.
-Hmm... Szerintem másban segíthetnél.- perverz vigyorral hátráltam az ágyhoz.
-És miben?- lassan lépdelt felem.
-A lepedőt összegyűrni.- amikor elém ért, magamra rántottam.
Nem tudom, hogy miért csináltam, de a szívem mélyén éreztem, hogy Eric miatt tettem.
Megvacsoráztunk, majd együtt mentünk fürödni, és velem aludt.
Már elszoktam tőle, hogy valaki van mellettem.
Másnap reggel megérkeztek a többiek.
11 órára már mindenki a buszt várta, csak én szerencsétlenkedtem a hajammal.
Dean bejött a fürdőmbe. Mérgemben fogtam és összekötöttem a hajam.
-Reménytelen. Tegnap nagyon összetúrtad.- néztem durcásan rá.
Elnevette magát.
-Nem tehetek róla, hogy imádom a hajad.- kezét a tarkómra simította.
-Nem csak azt.- motyogtam.
Kuncogva ölelt meg.
-El foglak veszíteni.
-Nem fogsz. Miért mondod ezt?- picit eltoltam.
-Értem. De jusson eszedbe, hogy szeretlek, és a menyasszonyom vagy.- megcsókolt.
Nem értettem, hogy miért mondja ezeket, de most nem foglalkoztam ezzel, mert megérkezett a busz.
Meglepetésemre Alex is ott volt a busz mellett.
Amikor meglátott, meglepődött, majd kitárta a karjait, én meg boldogan rohantam hozza.
-Szia törpe!- szorosan megölelt.
-Szia. És nem vagyok törpe.- dorgáltam meg játékosan.
-Ezer éve nem láttalak. Hogy vagy?- engedett el.
-Jól vagyok.- rámosolyogtam. Lassan mindenki bepakolt és felszállt a buszra.
Odamentem Dean-hez.
-Vigyáz magadra.- simogattam meg az arcát.
-Te is magadra. Szeretlek.- megcsókolt, majd megölelt.
-Én is téged.- rámosolyogtam.
-Amint tudlak hívlak. De azért néha te is hívhatnál.
-Meglesz.- szomorúan elmosolyodott.
Felszálltam a buszra, és csak akkor vettem észre, hogy sírok, na meg, hogy Eric ott ül az ablaknál.
Alex mellé ültem. Beszélgetéssel ütöttük el az időt.
