24. fejezet

A másik blogban is fent van a rész :) Jó olvasást :)
A fogadás elég puccos volt.
Valami nagy kutyának a fia eljegyzett egy lányt, és erre Dean-t is elhívták, mert üzlettársak a fiúval. Megjegyzem, a lány nagyon szép. Barna hajú, barna szemű, olyasmi magas mint én, és gyönyörű mosolya van. Justin -megkérdeztem Dean-től, hogy hívják őket- olyan csodálattal, és szerelemmel nézte Grace-t, mint apa anyát, pedig ők sokáig házasok voltak, nem apadt a szerelmük semmit az évek alatt. Ugyanúgy szerették egymást.
Sokáig beszélgettem Grace-szel, nagyon kedves lány. Egy idősek vagyunk, imád festeni, rajzolni, zenét hallgatni, csendes, aranyos. Pont az ellentétem, mégis jól kijöttünk.
-Szívem, menjünk, üljünk le.-lágyan a derekamra csúsztatta Dean a kezét és puszit nyomot az arcomra.
Már nem a társaság közt voltam, hanem sétáltam egy kisebb parknak nevezhető kertben. Mivel a fogadás egy bálteremhez hasonló helyiségben van, de sokan kint foglaltak helyet, persze csak akik az üzletről beszélgettek, akik szórakoztak, bent voltak.
Bólintottam, majd megfogta a kezem, úgy mentünk be a helyünkre.
Meglepett amikor egy ismerős arcot fedeztem fel az asztalunknál.
-Mixy?-szólítottam meg a fiút. Meglepve nézet rám.
-Ro?-felállt, megölelt.-Hogy kerülsz ide?-leült, lerántott maga mellé.
-Ezt én is kérdezhetném.-nevettem el magam.-Borzalmas vagy öltönyben ember.-nevetve dőltem a vállára.
-Te viszont gyönyörű vagy.-gyengéden megsimogatta az arcom.
Eltávolodtam tőle. Sose tagadta, hogy gyengéd érzelmeket táplál irántam.
Mélyen nézet a szemembe, de elfordítottam a tekintettem, Dean-t kezdtem keresni.
Meg is találtam, egy kisebb férfi körben társalgott, de amint rám nézett, szeme felragyogott, mondott valamit, és sietős léptekkel közeledet felénk.
-Morgen.-kezet ráztak.
-Dean. Szóval együtt jótettek?-mosolygott Mixy.
-Aham. Téged anyád rángatott el?-leült mellém, így én ültem köztük.
-Mégis csak a bátyám eljegyzési partija.
 Meglepődtem.
-Várj. A bátyád? De hisz nem mondtad, hogy van tesód.
-Nem kérdezted.-nevetett.
Szóval ezért voltak ilyen jóba Dean-nel, amióta találkoztak.
Csendben hallgattam a beszélgetésüket, a pia is jócskán fogyott, ők meg kezdtek berúgni. Felálltam.
-Hova mész?-fogta meg a kezem Dean.
-A mosdóba.-rámosolyogtam.
Felállt, megcsókolt, majd elengedett.

Megkerestem a női mosdót, elvégeztem a dolgom, kezet mostam, majd megtöröltem és a tükörbe néztem.
-Visszafestem holnap a hajam.-Döntöttem el. Túl sápadt vagyok már feketén, pedig barna a bőröm.
Majd szólok Daisy-nek, hogy jöjjön velem.
Elmentem sétálni kicsit, nem volt kedvem bent lenni.
Kint elég kellemes volt a levegő, de már éjfél is elmúlt.
-Szia.-szólalt meg egy női hang.
-Hát te?-néztem Grace-re.
-Láttam, hogy kijöttél, gondoltam beszélgethetnénk picit.
-Legyen.-rámosolyogtam, mire elvigyorodott.
-Táncon kívül csinálsz még valamit?
-Fotózok.
-Ó ez nagyszerű. És szereted csinálni?-leült egy padra.
-Imádom. Van egy pillanat, amit néha örökre megtartanál, és ezeket a pillanatokat megörökítheted egy képen, és végig csodálhatod, akár öregkorodban is.-magyaráztam, közben én is leültem.
-Így vagyok én is a festészettel. Órák hosszára képes vagyok kikapcsolni az agyam, és csak a színekre koncentrálok.
-Két hét múlva lesz egy bajnokság, eljöhetnél te is. Úgyis a sógorod a koreográfusunk.-kuncogtam. -Morgen?-lepődött meg.
-Mi csak Mixynek hívjuk.-nevettem el magam az arcán.
-Na ezt jó tudni. Amúgy természetesen elmegyek. Nincs egy barátom se itt, jót tesz majd a társaság.-húzta el a száját, majd mosolyogva pillantott rám.
-Honnan jöttél? Bocs ez hülye kérdés.-nevettem.
-Kanadában éltem. Justin ott járt üzleti ügyben. Egy hónapig apám cégénél volt, de ennek már négy éve.-mosolygott.
-Négy éve vagytok együtt?
-Igen. És nagyon szeretem.-pirult el.
Sok mindenről beszélgetünk, nagyon megkedveltem, nem csoda, hogy Justin elveszi.
Éjfél után, pontosabban két órakor visszamentünk a többiekhez, de Mixy ki volt ütve, az asztalra hajtotta a fejét, Dean meg egy poharat forgatott a kezében, amiben jégkocka volt.
Ő se volt józan, mert, amikor meglátott, fel akart állni, nem nagy sikerrel.
-Megyek szólok Justinnak.-kuncogott, megfogtam Dean kezét, hogy felsegítsem.
-Rendben.-mosolyogtam rá.
-Köszönöm, hogy eljöttetek.
-Nem kell megköszönöd. Örülnék ha találkoznánk valamikor.
-Bármikor. Majd hívj fel.-kivett a táskájából egy cetlit, ráfirkálta a telefonszámát, elvettem, intett, majd elment megkeresni a vőlegényét.
-Na gyere, te iszákos. Mostanában eléggé sokszor néztél a pohár fenekére, most meg mégis kinyúltál.-támogattam ki az épületből.
Motyogott valamit, de nem értettem.
Nehezen beültettem a kocsiba, majd hazafurikáztam.
Még szerencse, hogy én nem ittam alkoholt.
Otthon leparkoltam a garázsban -Isten áldja meg azt, aki kitalálta az elektromos kapukat.-mondtam és kitámogattam a félig alvó Dean-t.
-Gyerünk, embereld meg magad, és segíts.-pofozgattam, mert nem volt erőm felcipelni az emeletre.
-Jó, na.-motyogta, megfogta a korlátot, és nagy nehezen felvonszolta magát.
Ledobtam a cipőm a szobám ajtajába, mert az van közelebb a lépcsőhöz, és követtem Dean-t.
Levettem róla a zakót, az inget, meg a nadrágot, feljebb toltam, mire megölelte a párnát.
-Nem akartam fájdalmat okozni neked.-motyogta.-Nem én öltem meg őket.
Az utolsó mondatnál megállt bennem az ütő...