27. fejezet

Már csak két csapat maradt, és mi jövünk.
Nagyon izgulok, de nem csak én. Egymás kezét szorongatjuk, mint az ovisok. Ez az első nagy versenyünk és eddig minden kisebb párbajt, vagy kihívást mi nyertünk. Ez nem kis dolog. Mert, ha mi nyerünk, akkor híresek leszünk, mert ez egy tévés műsor.
-Nos...-szólalt meg a műsorvezető, vagy felkonferáló, kinek, hogy tetszik-, már csak két csapat maradt, és kihirdetjük a győztes crew-t. Addig is, bőszen szavazzanak a képernyő alatti számon a kóddal...-lenyomta a szokásos szövegét, majd jött az előttünk lévő banda.
Hát, tátott szájjal néztük, amit műveltek, ez nem tánc volt, hanem művészet, komolyan, olyan lépéseket és mozgásokat belevittek, hogy a szemed kiesik a helyéről, a szád meg eltátod.
-Nekünk annyi.-nyögi ki Mixy.
-Ne izélj már haver, nem szart hoztunk össze, szóval biztos, hogy benne leszünk az első háromban.-vágta hátba Rais, Mixy-t.
-Rohadtul megnyugtattál.-fintorgott Mixy.
-Gyerekek, koncentráljunk a versenyre.-szóltam rájuk.
-Rontottak.-szólalt meg Flora.
És tényleg, az egyik fiú pofára esett. Ez mínusz tíz pont a zsűritől, ha mi nem rontunk akkor nyerhetünk. -Sajnálatos módon a Brigth crew bukott 10 pontot, de lássuk mit alkot a B.D.R crew.-ez volt a végszavunk.
Felszaladtunk a színpadra, elfoglaltuk a helyünket. Én kezdek egy hátra szaltóval, csípő rázással, majd a zene mint egy bomba, berobban én lehajolok és Rais átugrik rajtam.
Tovább megy a koreográfia, nagyon ügyelünk rá, hogy ne rontsunk, ezt a szemkontaktusból és kézjelekből tudjuk. Ezeket alkalmaztuk mindig, s így nem rontunk.
A számot, amire táncolunk Mixy és Cameron választották, valami remix. Szerintem pont illik a koreográfiához, igaz, többnyire csak StreetD lépések, de vannak benne a Flor-tól, Nixon-tól, Sam-től, Pixy-től, egy szóval benne van testünk-lelkünk és, ha ez kevésnek bizonyul, vesztünk.
A szám végére kifulladva álltunk meg a végső pozícióban, amit hatalmas tapsvihar követett. Azt hittem, hogy hallucinálok, de, amikor ránéztem a többiekre, láttam, hogy nem. Ez a tapsvihar nekünk szólt.
Mindenki állva kiabálta a nevünket, Dean-t kerestem a szememmel, meg is találtam. Büszkeséggel csillogó szemekkel nézet rám, és tapsolt.
-Ez Wow volt gyerekek. Ez igen, ez produkció. Nos, kérem a többi 15 csapatot, eredményhirdetés következik, de előtte megnézünk pár részletet a táncokból, addig is kérem szavazzanak.-rámutatott egy nagy kivitettőre.
Az összegzés után, az egyik zsűri felállt, Mario Lopez volt az.
-Nagyszerű alakításokat láthattunk, de volt pár baki, ami sajnos pontlevonáshoz vezetett. Már nem egy ilyen műsort vezettem végig, ahol nagyszerűbbnél nagyszerűbb csapatok mutatták meg tudásukat. Itt mégis egy csapat volt kitűnő, és az a... B.D.R. Nagyszerűek voltatok.-mosolygott ránk, mi meg majd kiugratunk a bőrünkből.-Persze a többi csapatok se voltak rosszak, de az izgalom kis bakikhoz vezettek. Mike, kérlek nyisd ki a borítékot.-nyújtotta a kék borítékot a Mike nevű pasinak, az elvette, majd visszaállt a helyére.
-Na lássuk.-kibontotta, kivett belőle egy fehér lapot- Öt zsűri szavazat, és 92 %-kos nézettségi szavazattal nyert aaaaaa-húzta az agyunkat, majd mosolyogva kikiabálta az eredményt:-B.D.R!
Először fel se fogtuk, hogy a mi nevünket kiállította el, majd hatalmas visítással, s ugrálással ölelgettük meg egymást.
-Szólnál pár szót?-nyomta a képembe a mikrofont.

-Öööö...-első reakcióm ez volt, majd mindenki nevetésbe tört ki-Szóval, nagyon, nagyon szépen köszönjük azoknak, akik mi ránk szavaztak, és köszönet a zsűrinek. Nagyon hálásak vagyunk. Persze nem ment volna ez az egész, ha mi nem tartanánk össze, ezért hatalmas köszönet a társaimnak, mert mi egy család vagyunk.-néztem a többiekre. -Ez volt az álmunk, hogy táncoljunk, és mi jó családhoz híven, támogatjuk egymást, talán ezért is mi nyertük meg a versenyt. Köszönet nektek, köszönet a zsűrinek, és hatalmas köszönet a 92 %-os szavazatnak, ami nem valósult volna meg a nézők nélkül.-könnyeim megállás nélkül folytak le az arcomról.
Visszaadtam a mikrofont, mire megfordultam Nixon ölelt meg sírva, és egy nagy csoportos ölelés lett belőle.
-Kérem a többi csapatot, távozzanak, a nyertes csapat maradjon, hogy átvegye a nyereményt. A nyertes csapat, százezer dollárt nyert, egy oklevelet, amivel bárki felkérheti őket háttér táncosnak, és három hónapos turné felkérést Eric Saade-tól.

A név hallatán megdermedtem, mindenki más ujjongott. Eric belépet két csajjal. Eric kezében volt egy nagy díj, a két csajnál meg egy csekk, és egy bekeretezett oklevél.
-Gratulálok.-nyújtotta a díjat, elvettem, mire megölelt-Jó téged újra látni.-súgta, majd elengedett, ránéztem Dean-re.
Ha szemmel ölni lehetne, Eric már holtan rogyott volna össze.

Most a partin vagyunk, amit a táncosoknak, meg a Vip nézőknek rendeztek. Mindenki bulizik, boldog, és piál. Én meg ülök Eric-kel szemben. Sajnos egy asztalhoz ültettek minket.
-Gyönyörű vagy. Szinte alig változtál.-szólalt meg.
 Már vagy 20 perce engem vizslat.
-Kösz. Látom levágattad a hajad.-próbálok közömbös lenni hozzá.
A franc, hogy nincs mellettem Dean. Akkor nem remegnék meg a nézésétől.
-Hát...-beletúrt a hajába- kis változás sose árt.-elmosolyodott. Istenem az a mosoly.
-Csajszi.-vágódott le mellém Morgen-Visszajöttek Dean-ék. Hozta Grace-t is, Justin meg nincs otthon.-mutatott az említett személyekre.
Mosolyogva toltam ki Mixy-t, hogy megölelhessem Grace-t.
-Szia.
-Szia. Gratulálok.-engedett el.
-Köszike.
Dean magához húzott, és megcsókolt.
-Gratulálok Szívem.-mosolygott rám.
-Köszönöm.
Eric lelépet Morgen-nel, mi meg leültünk.
Táncoltunk, beszélgetünk, ittunk, vagyis én nem ittam. Szóltam Grace-nek, hogy elmegyek a mosdóba, majd megcéloztam az említett helyiséget.
-Látom jól megvagytok azzal a féreggel.-állított meg Eric.
-Igen. Jól megvagyunk.-vállat vontam.
-Amióta elmentél csak te jársz az eszemben. Nagyon örülök, hogy ti nyertetek.-súgta a fülembe, ajka hozzáért a nyakamhoz, elhajolt, majd távozott a férfi mosdóba. Ledermedve álltam.
-Hát itt vagy.-lépet elém Dean.
-Hát itt. Épp a mosdóba készültem. Miért?-néztem rá.
-Én...csak beszélni akarok veled. Tegnap nem úgy jött ki a vacsora, ahogy akartam, ma meg nem volt lehetőségem megkérdezni. Szóval, nagyon szeretlek, szeretném ha a...feleségem lennél.
Elővett egy fekete bársony dobozkát, amit ki is nyitott.
Egy mese szép gyűrű volt benne.
És nem csak ez volt meglepő, de az is, hogy letérdelt, és az, hogy ezt mind Eric is látta. Mérhetetlen fájdalom látszódot a szemébe. Lenéztem Deanre.
-Rendben.-nyögtem ki.
Eric úgy sprintelt el mellettünk, hogy kondenzcsíkot hagyott maga után, Dean meg ráhúzta a gyűrűt az ujjamra majd megölelt.
Az est további részéből szinte semmit nem fogtam fel.