25.fejezet.

Sajnálom, nagyon rövid lett. :/

A lábaim mintha betonból lettek volna, nem mozdult. Remegni kezdtem, de nem sírtam, és nem voltam dühös. Egyszerűen sokkolt. Én magam láttam őket kijönni a házunkból, akkor meg, hogy? Rengeteg kérdés kavargott a fejemben, és csak bámultam az alvó Dean-t.
Sose tagadta, hogy Ő volt, aki megölte a szüleim, volt egy alkalom, amikor a szemembe is mondta, hogy ő lőtte le apát, majd anyát.
Teljesen összetörtem, két napig zokogtam.
Most meg részegen azt motyogja, hogy nem Ő volt.
Úgy tartja a mondás: A részeg ember, és a gyerek mindig igazat mond. Nem tudom, hogy higgyek-e neki, vagy sem.
Hallottam, hogy valaki jön fel a lépcsőn, én megindultam az ajtóhoz, de még mielőtt kiléptem volna rajta, összerogyott a lábam. Láttam, hogy Marko ijedten kapott utánam, majd elnyel a sötétség.

Az ágyamban ébredtem, Daisy ült az ágyam szélén, és a homlokom törölgette.
Vettem egy mély levegőt, mire ijedten nézet rám.
-Dean.-kiáltott, elmosolyodott-De jó, hogy felkeltél.
-Mi...Mi történt?-próbáltam felülni, de minden porcikám fájt.
-Istenem.-hallottam Dean megkönnyebbült hangját.Csodák csodájára józan volt.-Végre felébredtél.-leült mellém, Daisy kiment a fürdőbe.
-Meddig voltam eszméletlen?-próbáltam felülni, Dean segített picit, így csak az ágy támlájának dőltem.
-Lassan három napja.
-Az lehetetlen. Hisz nem rég jöttem ki a szobádból, mert miután ágyba dugtalak, lépteket hallottam, és gondoltam, hogy Marko az...de tovább nem emlékszem.-hadartam.
Miért kell nekem mindig hazudni? Gondolatban még olyan pofát is vágtam erre a kérdésre, mint van az a smile-i. Két kötőjel közt egy pont. -.- De most, hogy mondjam el neki, hogy elszólta magát?
Olyan arcot vágott, mintha nem hinne a fülének.
-Nem. Az három nappal ezelőtt volt. Te azóta itt fekszel. Hívtunk orvost, de azt mondta, semmi bajod. Lelki traumád van. Tegnap óta, Daisy is itt volt. Mi történt?-Tehát ezért van itt.
-Nem tudom.-fordítottam el a fejem, nem akartam a szemébe nézni.
-Nagyon aggódtam érted.-fogta meg a kezem.
-Bocsánat.-néztem a kezünkre, hüvelykujjammal megcirógattam a kézfejét.
-Szeretlek, ugye tudod?-közelebb hajolt, kisimított pár tincset az arcomból, két ujját az állam alá helyezte, és kényszerített, hogy ránézzek.
Szemei szomorúan csillogtak.
Halványan elmosolyodtam, s bólintottam, jelezve, tudom, hogy szeret, majd adott egy puszit a számra.
Kezem a tarkójára simítottam, közelebb húztam, s megcsókoltam.
Kattanást hallottunk, ezért eltávolodtunk egymástól. Daisy vigyorogva nézte a telefonját -azzal készítette a fotót- majd ránk nézet.
-Bocsi, de olyan aranyosak voltatok, nem hagyhattam ki.-megmutatta a képet, és tényleg aranyos kép lett.
-Átküldöd?-mutattam a telómra.
Bólintott, fogta a telefonom és átküldte, majd pötyögött rajta valamit, és az orrom alá dugta.
-Na én megyek, anya már tegnap óta nem látott.-megforgatta a szemét-Sziasztok.-intett egyet, felkapta a táskáját.
-Szia.-köszöntünk neki egyszerre.
 Dean rám nézet, elmosolyodott.
-Hozzok valamit enni.-Kiment.

 *2 hét múlva* 

Holnap lesz a bajnokság, ma egész nap próbáltunk. Dean fog értem jönni, mert elkérte a kocsim. Ő is hozott el. Befejeztük a próbát.
Leültem a fal mellé, és beleittam a vizembe. Mixy hajt minket, mint egy hajcsár.
Kopogtak, majd egy ismerős alak lépet be, de a baseball sapka miatt nem láttam az arcát.
Kicsit előre dőltem, hajam eltakarta az arcom. Olyan fáradt voltam, hogy képes lennék itt helyben elaludni. Hallottam, hogy Mixy beszélgette a pasival, de nem hagyott nyugodni a tudat, hogy ismerős.
 Megszólalt a telefonom. Dean hívot.
-Szia.-szóltam bele a zöld gomb megnyomása után.
-Szia szívem. Mindjárt ott vagyok, lejössz?-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Persze, csak összepakolok.-felálltam.
-Rendben.-kinyomta.
Minden cuccomat összeszedtem, elköszöntem, kifele menet odaszóltam Mixynek:
-Mixy, holnap nyolcra legyetek nálunk, onnan indulunk, ja és hozd a sógornődet, már beszéltem vele tegnap, hogy jön-e velünk.
-Rendben. Ő itt...-beakarta mutatni a pasit, de dudáltak.
-Bocs majd legközelebb bemutatkozok, de most megyek. Sziasztok.-köszöntem el.
-Szia Ro.-köszönt Morgen, a pasi meg, le nem vette rólam a szemét, végig magamon éreztem a pillantását, és amikor megfordultam az ajtóban láttam, hogy tényleg engem néz.
Ha nem lett volna rajta a sapka és nem takarta volna a szemét annyira, biztos eszembe jutna, ki ő. Elmélkedés helyet, beültem az anyósülésre, nyomtam egy puszit Dean arcára, mire lebiggyesztette ajkait.
-Csak ennyi?
Elnevettem magam a gyerekes hangnemén. Mint egy gyerek.
-Majd otthon. Most menjünk mert éhes, és izzadt vagyok. Le akarok zuhanyozni.-nyafogtam.
Elnevette magát, és már úton is voltunk.
Egész végig a próbáról faggatott, meg, hogy mit tervezek estére.
-Alvást.-kuncogtam.
-Én egészen másra gondoltam.-vigyorgott kajánul.
-Na, de Dean.-szóltam rá.
-Ne izélj már. Már nem is tudom mikor bújtunk ágyba kettesben.
-Tegnap este.-vágtam rá.
-Nem úgy értem. Szeretnélek már érezni.-komolyan nézet rám.
Épp egy pirosnál álltunk.
-Zöld.-mutattam a lámpára, ami átváltott zöldre. Sóhajtott egyet, és elindult, én meg az ablakon bámultam ki. Már elég rég nem volt köztünk testi kapcsolat.
Ránéztem Dean-re. Az utat figyelte.
Megfogtam a sebváltón pihenő kezét, mire összekulcsolta ujjainkat.
Otthon megindultam a konyhába, de Dean megállított.
-Öööm...Szerintem menj zuhanyoz le, én addig csinálok valami kaját.-zavarban volt.
Egy vállrándítással lerendeztem a dolgot, felmentem, ledobtam a táskám, és már mentem is a fürdőbe.
Jót tett a forró víz, már nem is voltam annyira fáradt, felvettem egy szexi fehérnemű szettet, egy pólót Dean-től, és így mentem le.
Még levegőt is elfelejtettem venni.
Gyertyafényes vacsora.
Ez volt az első, ami eszembe jutott.