Prológus

Azt szokták mondani, hogy a sorsod elől menekülni nem lehet.
De a sorsodat is ki tudod játszani, még ha az útjai kifürkészhetetlenek, csak légy résen, és figyelj.


Pont úgy háborgott a lelkem, mint az ég, ami végig kísérte utamat.
 Egész Los Angelestől az összes városban eset az eső ahol megfordultam vagy keresztül mentem. Svédország volt a célpontom.
 Ott biztosan nem fognak keresni.
Remélem.
És mint tudjuk a remény hal meg utoljára.
 Már három napja utazom, az utazásom több mint felét busszal teszem meg, mert a végén még rám találnak. Így meg szinte észrevétlenül utazhatok.


Hamarosan megérkezik a busz Stockholmba.
Remélem itt kicsit összekaphatom magam.


 A busz megérkezett, én pedig leszálltam, magamhoz vettem a bőröndömet, majd a kisebbet.
-Kezd ez a sok pénz idegesíteni már.-morogtam az orrom alatt.
Magamra erősítettem jó pár köteg pénzt, hogy legyen mit költeni, és ne a kártyámat használjam, amit már ketté vágtam, és a pénz javát lekértem, és bejelentettem, hogy ellopták a kártyáimat.
Az összes pénzemet egy folyószámlára raktam. Névtelenül.
Tudom hülyeség, de nem maradt más választásom.
A központi buszmegállóban, bementem a női mosdóba, ahol leszedtem magamról a pénzt, és megmostam az arcom.
Sikerült olyan helyekre rakni a pénzt, ahol a reptéri ellenőr nem tapogatta ki.
Mázlim volt.
 Belenéztem a tükörbe. A régi vidám, mosolygós, szőke, kék szemű lányból, már csak egy fekete hajú, komor arcú lány nézet vissza rám.
Fejemre kaptam a kapucnim, majd elpakoltam mindent elindultam a városba valami lakást keresni. Találtam is, nem egyet, de csak egy felelt meg árban, és kinézetileg. 
Nem nagy, kis közepes lakás, de meg van minden benne.
 Modern, és kényelmes. Rögtön kivettem. 
Már csak meg kell lapulnom egy időre, mire kiléphetek a világba.