Úgy vettettem magam az öcsém nyakába, mintha félnék, hogy csak egy illúzió.
-Eliot.-motyogtam.
16 éves, és ő a mindenem. Apáék még amikor öt éves voltam örökbe fogadták, de tizennégy évesen lelépet. De velem mindig tartotta a kapcsolatot.
Kék szemei boldogan csillogtak ahogy elengedtem.
-Boldog születésnapot drága nővérkém.-mosolya szinte bearanyozza a világot.
Csak akkor mosolyog így, ha velem van.
-Istenem.-elsírtam magam, és újra megöleltem.
-Ssss! Ne sírj kérlek.-szorosan magához ölelt.
-Annyira nagyon hiányoztál!-belemarkoltam a bőr dzsekijébe.
-Te is nekem. De...tudod, hogy nem jöttem ki apával.-éreztem, hogy elfintorodik.
-Hallottad, hogy...-elcsuklott a hangom.
-Igen. Dean egy rohadék.-morogta.
-Gyere be. Mesélj el mindent, hogy mi történt veled.-fel kapta a hátizsákját, és az utazótáskáját, majd követett.
-Készítsek valami kaját?-néztem rá.
-Azt megköszönném.-mosolygott.
-Máris.
Neki álltam szendvicset csinálni, addig ő levette a dzsekijét, meg az ingét.
-Megizmosodtál. Már nem vagy az a nyápic.-vigyorogva néztem rá.
-Hát, néha kondiztam. Meg azért volt pár csaj akin megkellet dolgozni.-ördögien vigyorgott.
-Fúj! A részletekre nem vagyok kíváncsi.-nevettem.
Leraktam elé a tányér szendvicset.
-Gondoltam. Köszike.-neki esett az ételnek.
-Egészségedre.
-És megtudtál valamit a biológiai szüleidről?-kérdeztem.
Már ő is és én is lezuhanyoztunk, én épp a vizes hajam fésültem ki, ő pedig már a paplanom alatt feküdt, a kedvenc elnyúlt pólójában, és boxerben.
Leraktam a fésűt, majd bebújtam mellé.
Megöleltem a derekát, fejemet a mellkasára hajtottam.
-Anyám, miután megszült, Francia országba szökött, és drogos lett, vagy folytatta, fogalmam sincs. És kb amikor négy lehettem túladagolta magát, és meghalt. Apám meg. Tavaly nyírta ki magát egy motor versenyen.-sóhajtott.
-Részvétem.
-Tudod, jobb ez így. Nekem jobb volt veletek. Lehet, hogy már én se lennék, ha anyámmal vagy apámmal maradok. Így meg, van egy csodás nővérem, és voltak szüleim. Veletek voltam és vagyok boldog.-nyomot egy puszit a fejemre.
-Nekem meg van egy csodás öcsém. Boldog vagyok, hogy újra velem vagy.
-Voltam otthon.-szólalt meg úgy félóra múlva.
-És?-féltem a választól.
-Dean totál be van kattanva. Téged kerestet. Annyira hiányzol neki, hogy már vagy kilenc magán nyomozót felfogadott.-elfintorogott.
Felsóhajtottam.
-Csak azért keress, mert fél, hogy beköpöm őt a zsaruknak.
-Meglehet. De szerintem nem játszotta meg magát amikor találkoztam vele. Az arca elgyötört, és nem alhat valami sokat.
-Te amúgy, hogy találtál meg?
-Már egy ideje Európában voltam, és egy francia lapban írták, hogy annak az Eric Saade gyereknek új asszisztense van vagy mi, és azonnal felismertelek, még ha fekete is a hajad. A szemed és a mosolyod ugyanolyan. Utána néztem a csávónak, és miután megérkeztem, jártam az utcákat, és két napja, láttalak, hogy egy rakás csomaggal mész valahova. Követtelek, közben figyeltem is, hogy nem-e vannak a nyomomban, vagy téged nem-e követnek-e. De minden nyugis volt. Így most itt vagyok.
-Remélem Dean nem talál meg. Nem akarok megint abban a bazi nagy házban raboskodni.
-Nem is engedném. Ketten lelépnénk.
-De jó, hogy vagy nekem.-motyogtam álmosan.
Megölelt, szép álmokat kívánt és aludtunk is.
Reggel kialudva keltem. Szememet dörzsölve ültem az ágyon, és vártam, hogy Eliot végezzen a fürdőben.
-Szép jó reggelt.-szólalt meg valaki a szobám ajtajában. Meglepve pislogtam az illetőre.
-Neked is Eric.-rámosolyogtam.
-Hoztam reggelit meg kávét. És mit szólnál, ha ma egész nap csavarognánk?-mosolygott.
-Öhm...-beletúrtam a hajamba. Most hagyjam itthon az öcsémet?
-Nyúzottnak tűnsz. Valami baj van?-aggódva nézet rám.
És ugye az életben mindig van valami fordulat, hát most se maradhat le.
Eliot egy szál kendőben, vizesen lépet ki a fürdőből.
-Csajszi, kéne a hajszárítód.-törölgette a haját.
Ijedten néztem hol Ericre, hol Eliotra.
Majd Eliot levette a kendőt a fejéről, és meglepve nézet Ericre.
-Sejtem miért vagy nyúzott. Biztos mozgalmas estéd volt.-levágta a földre a kis csomagokat, majd mérgesen eltrappolt.
-Eric várj.-szaladtam utána.
-Nem. Azt hittem, hogy te más vagy. De tévedtem.
-Megmagyarázom.-elkaptam a karját, de kirántotta, és rám csapta az ajtót.
-Hát ez oszt egy fafejű.-szólalt meg Eliot.
-Jah. Nem hagyja, hogy megmagyarázzam neki a helyzetet.-sóhajtottam.
-Mehetsz a fürdőbe. Majd menj beszélj vele. Látszik rajta, hogy szerelmes beléd.-vigyorgott.
-Én meg látom, hogy hülye vagy.-megforgattam a szemem, majd bementem a szobámba, kirángattam pár ruhát, és berohantam a fürdőbe.
Elvégeztem a reggeli dolgaimat, felöltöztem, kifésültem a hajam, felfogtam egy lófarokba, kihúztam a szemem, meg a pilláimat dúsította a spirállal, felkaptam egy cipőt, puszit nyomtam Eliot arcára, és a telefonomat, és a kulcsokat magamhoz véve, mentem megkeresni Ericet.
Reggelizni sincs kedvem.
Egész nap hívogattam, de kinyomta, és utána már nem volt elérhető.
Se a parkban-ahol lógni szoktak Alexékkel-, se stúdióban nem volt, de még a táncteremben se.
Már csak a lakása maradt, és mivel reggel nem állt a mélygarázsban a kocsija, nem lehetett otthon.
Mike-nál is voltam, de ott se volt.
Elmentem hát hozzá. Megkérdeztem a portást, hogy hazajött-e már, de azt mondta, nem mondhatja meg. Szóval haza jött. Fel lifteztem, és bekopogtam, de nem kaptam választ. Biztos vagyok benne, hogy ott volt az ajtónál. Látszott az árnyéka az ajtó alatti kis résen kiszűrődő fényen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése