16. fejezet.

Remegve ültem le a kanapéra, kezemben a kis cetlivel.

 -Ez...-nyeltem vissza a könnyeim-nem lehet igaz.-ráztam meg a fejem.

-Bells. El kell tűnnünk. Ha itt maradunk visszavisz, és akár meg is...ölhet minket.-ült le mellém.

-Nem. Maradunk, amíg nem lép. Nem fogok megfutamodni.-ráztam meg a fejem, majd öcsi mellkasához bújtam.

-Ahogy gondolod.-simogatta a hátam.

-Nem ölne meg. Ismerem már.

-Értem.-simogatta a hátam.

 Az igazság az, hogy beleszerettem Eric-be, ezért nem akarok elmenni. Eric nem azokat a reakciókat váltja ki belőlem, mint Dean, pedig akárhogy próbálom gyűlölni, nem tudom, és Ericet nem gyűlölöm, mert nem tett semmi rosszat.

Eric olyan nekem mint a másik felem, Dean meg a létem nagy része.

Tudom, hogy két embert szeretni nem szép dolog, de, ha más mértékű, akkor szerintem nem bűn.

Egész éjjel forgolódtam, nem tudtam aludni, mert bennem volt az a félsz, hogy rám törik az ajtót, és elhurcolnak Dean-hez.

Reggel irtó nagy fejfájással keltem.

Kis hideg vízzel megmostam az arcom, és a nyakam, valamivel jobb volt, de be kell vegyek egy aszpirint. Főztem kávét, és azt iszogatva, mentem a telefonom után. Volt egy üzenetem.

"Szép jó reggelt Édesem. Hogy aludtál? Van egy meglepim számodra. Szereted a játékokat? :D" 

Meglepve olvastam el a pár mondatott, majd írni kezdtem.

"Neked is Szívem. Elég jól, de fáj a fejem. Milyen játékról lenne szó? ;D"

 Válasz pár perc múlva meg is érkezett.

 "Majd meglátod. A lépcsőn gyere, ne lifttel."

 "OKÉS! :D" 

Mosolyogva raktam le a kis készüléket, és elmentem zuhanyozni.

Tegnap a nagy ijedségben, nem zuhanyoztam le.

A meleg víz nagyon jól esett.

Miután végeztem mindennel, felöltöztem, és készítettem reggelit Eliot-nak.

Kicsit rendet raktam, majd miután drága öcsém méltóztatott kimászni az ágyából, megreggeliztünk, ami inkább volt ebéd, mint reggeli, mert már jóval elmúlt dél.

Nekiálltam az egész házat kitakarítani, mert az öcsém nem nagyon szeret rendet rakni, meg tartani.

Sajnos nagyon elszaladt az idő, így rohanva készültem el.

Lezuhanyoztam, mert rengeteg por, és kosz ragadt rám takarítás közben.

Hajamat megszárítottam, és hullámosra sütöttem be, szememet csak kihúztam, és spirállal dúsítottam. Kevés száj fényt kentem ajkaimra, és felöltöztem.

Egy egyszerű fehér atlétát vettem fel, - persze Eliot kijelentette, hogy valami vadító fehérneműt vegyek fel mert biztos, hogy ma ott alszok, csak nem aludni fogunk - egy farmert, zokni, cipő, és egy szárnyas valamire hasonlító barna felsőt.

Felkaptam még egy sapkát is, de csakis dísznek.

A táskámba bepakoltam a legfontosabb dolgaimat, majd elköszöntem öcsitől,  lementem a panel elé, fogtam egy taxit, behadartam a címet és nyugodtan, hátra dőlve vártam, hogy megérkezünk.

Kíváncsi vagyok, hogy miért kell nekem a lépcsőn menni, egész a negyedik emeletig.

De majd rájövök.

Megcsörrent a mobilom. Eliot volt az.

-Na?-szóltam bele.

-Elég óvszert vittél?-kérdezte tök komolyan.

-Nem. Szerintem hat doboz nem lesz elég. Kéne még venni?-elröhögte magát.

Nevetve köszöntem el tőle és elraktam a telefonom.

Fogamzásgátlót szedek azóta amióta először voltam Dean-nel.

Ő vette el a szüzességem.

20 Perc múlva szólt a taxis, hogy megérkeztünk. Fizettem, és kiszálltam.

Kicsit ideges vagyok. Bementem, majd a portás vigyorogva bólintott, és a kezembe nyomot egy borítékot. Kinyitottam.

"Azokért a pillanatokért élj,

amiket nem tudsz szavakba

önteni. Emlékezz erre az estére örökre." 

Ez állt benne.

Mosolyogva indultam el lépcsőkhöz.

A harmadik emeletnél le volt kapcsolva a világítás, de volt fény.

Méghozzá gyertya fény. Végig vezettek Eric lakásának a bejáratához, ami nyitva volt.

Mindenhol gyertya és rózsaszirom.

Elámulva néztem szét, és a nappaliban ott állt Eric.

Fehér pólót viselt, és piros nadrágot, meg egy piros mellényt.

Amikor meglátott elmosolyodott.

-Ez mind miattam?-néztem szét, kezeimet szét tártam.

-Nem. Ez mind, neked.