Nagyon szépen köszönöm, a tizenkét tetsziket az előző fejihez :) Hamarosan jön a kövi rész addig is jó olvasást :)
Egész nap olyan voltam mint egy mosott rongy.
Totál szét voltam esve, nem csak a tegnap esti Eric-es dolog miatt, de még az emlékeim miatt is.
És nem utolsó sorba, fáradt voltam, meg fájt a fejem, a tegnapi két üveg bor miatt is.
Tök szívás, de nem bírom az alkoholt.
Fáradtan csoszogtam a konyhába, Eric már nem volt itt, de legalább beágyazott maga után.
Amúgy meg, nagyon kiakasztott ezzel a "Megfoglak csókolni, de amikor a legkevésbé várod" dumával.
Mit gondolt? Hogy majd minden percben várni fogom a csókját? Na azt lesheti.
Egy jó nagy adag kávé után, lezuhanyoztam, fogat mostam felöltöztem, és elmentem megnézni Mike-ot.
Hát nem volt valami fényes állapotban.
Az orra piros, hangja alig volt, és úgy járt-kelt a lakásában mint egy zombi a réten. Na már én is humoromnál vagyok.
-Szükséged van valamire?-bementem utána a konyhába.
-Igen.-köhögött egyet-Üres a hűtő, és nincs annyi erőm, hogy elmenjek bevásárolni.-leült az egyik székre.
-Rendben. Gyorsan leugrok a boltba, te addig feküdj le, és pihenj, mert úgy érzem megint lázas vagy.-ajkaimat a homlokára nyomtam, és tényleg tűz forró volt.
Bólintott egyet, majd lassan felállt, és elbattyogott a szobájába. Hívtam Ericet is, hogy szüksége lenne-e valamire, de nem vette fel.
Elmentem hát bevásárolni, majd miután végeztem, és elraktam mindent, kicsit rendet raktam.
Főztem húslevest. Majd bevittem neki egy tányérral.
-Egyél, mert nagyon legyengülsz.
-De nem vagyok éhes.-motyogta.
-Pedig enned kell, mert nem fogsz meggyógyulni. És ha betegen itt nyomod az ágyat, nem gitározhatsz, és nem szedhetsz fel csajokat.-magyaráztam.
-Jó jó.-feljebb tolta magát, leraktam elé a kis asztal féleséget, és rá a tálcát rajta a levest és a teát.
-Jó étvágyat. Amúgy van még lázad?-közelebb hajoltam és ajkaimat a homlokához érintettem.
Már nem volt magas láza.
-Látom nélkülem is jól meg vagytok.-szólalt meg valaki, pontosabban Eric az ajtóban.
Majd mérgesen eltrappolt.
-Ennek meg mi baja van?-néztem Mike-ra.
-Féltékeny. Azt hiszi, hogy megcsókoltál.-motyogta.
-Bassza meg.-felpattantam és Eric után rohantam.
Már épp beült az autójába, indított, de a kocsi elé álltam.
-Tűnj onnan.-kiabálta.
-Nem.-morcosan karba fontam kezeimet.
-Tűnj onnan, vagy elütlek.-csapott mérgesen a kormányra.
-Nem. Most azonnal kipaterolod magad abból a rohadt járgányból, vagy esküszöm, hogy beverem a képed!-ordítottam el magam és rá csaptam a motorháztetőre.
Nagyon meglepetten nézet rám, és kiszállt.
Még soha nem hallott kiabálni, vagy hisztizni.
-Mi az isten bajod van?-förmedt rám.
-Te vagy a bajom.-fortyantam fel.-Nem csináltunk semmit.
-És ezt higgyem is el?-dacosan nézet le rám.
Mivel magasabb nálam, mindig törpének érzem magam mellette.
-Megnéztem, hogy lázas-e, és mivel az ember az ajkaival érzi jobban a meleget, ez esetben a lázat, ezért voltam hozzá olyan közel. De tudod mit? Nem fogok neked magyarázkodni.-meglepve pislogott rám, én visszamentem Mike lakásába, elvettem a pulcsim meg a többi dolgom, és haza indultam.
Két hete, nem beszélünk egymással.
Mike jobban van, már volt két koncertjük, de én egyiken se voltam. Na meg az azelőttieken se.
Kerültem Ericet, igaz, hogy feltűnően, de nem érdekelt.
Minden koncert előtt elrendeztem mindent, majd beszéltem a rendezvény szervezőkkel, és leléptem.
Ő többször is hívott, de nem vettem fel neki.
Mike-on vagy Saran keresztül üzengetett nekem, vagy eljött, de rácsaptam az ajtót.
Tudom, hogy nem szép dolog, de ő kezdte a puffogásával.
Most is haza tartok tőle, ő a stúdióban van, én meg bevásároltam neki a konyhára.
Fáradtan rúgtam le a cipőm, és mentem a kanapéhoz. Egész nap jártam, meg a fellépő ruhákért szaladgáltam.
Káosz a mai napom.
Már majdnem elaludtam, amikor kopogtak. Feltápászkodtam, és mentem ajtót nyitni.
Először valami vöröset láttam, majd egy bánatos pofit.
A vörös valami, egy hatalmas csokor vörös rózsa volt, és a bánatos pofi pedig Eric volt.
-Rám ne csapd megint az ajtót.-szólalt meg.
-Mit akarsz?-kérdeztem fáradtan.
-Boldog születésnapot.-nyújtotta a rózsákat.
Meglepve pislogtam rá. Majd megvilágosodtam.
-Mike.-morogtam.
-Nem, Eric.-viccelőzőt.-Amúgy, igen ő árulta el.-villantott egy ezer wattos vigyort.
Mehetne Colget reklámnak.
-Megölöm. Az egy dolog, hogy kicsikizte belőlem a dátumot, de, hogy még ki is kotyogta, amikor megeskettem rá, hogy titok, kicsit nagyon leszidom.-morogva mentem be a nappaliba.
Eric követett. Berakta két vázába a virágot.
-Öhm, kéne rájuk víz.-motyogta.
-Hozok.-felálltam és hoztam vizet a gyönyörű virágokra.
-Én...sajnálom, hogy olyan voltam, csak, tudod, előtte este együtt voltunk, és beszélgettünk, de amikor láttam, hogy milyen közel vagytok egymáshoz, én...
-Féltékeny lettél.-bólintottam.
-Hát, ja.-lehajtotta a fejét.
-Jaj, ne légy már kisfiú.-öleltem meg.
Éreztem valami keményet az ágyékánál.
-Kérlek mond, hogy rám izgultál, és nem ajándékot hoztál.-néztem rá, kicsit eltávolodva.
Kezei a derekamon pihentek.
Felnevetett.
-Ha rád izgultam volna, már rég alattam lennél. És amúgy is, nem ilyen kicsi lenne.-vigyorgott.
-Na akkor lássuk azt a valamit.-sóhajtottam egyet, és elengedtem.
Kuncogott egy jót, és kivette a dobozkát. Egy karkötő volt benne. Az amit még három napja néztem ki magamnak. Mike-kal! Az áruló! 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése