20. fejezet.

Nos, még lesz egy vagy két rész és, ha szeretnétek, ha folytatnám, akkor légyszíves írjatok komit, vagy, ha holnapig meglesz a 13 tetszik, akkor folytatom, de csak miattatok :)

Másnap kipihenten keltem. Eric még aludt, mert tegnap zuhany után, ő sem tudott elaludni, így lement és sokáig filmezett a fiúkkal a nappaliban, én bent maradtam a szobánkban,  kikapcsoltam a telefonom, hogy be ne mérjenek.
Tudtam, hogy a régi számom alapján akar majd megkeresni, de azt még valahol a csiga evőknél eldobtam, itt Stockholmban meg vettem egy másikat.
Végül éjfél után elaludtam. 
Halkan kimásztam az ágyból, magamhoz vettem egy pólót, meg egy kisnadrágot, és a bikinim. Lezuhanyoztam, hajamat is megmostam, amikor végeztem a zuhannyal, megszárítkoztam, felöltöztem, fogat mostam, és megszárítottam a hajam.
Reggel kilenc óra van, mindenki alszik, csak én nem.
Készítettem reggelit, és kimentem sétálni, de végül csak a kis móló végére ültem le, a lábam meg belelógattam a vízbe.
Ilyen rövid idő alatt, nagyon megszerettem Ericet.
És nem akarok neki fájdalmat okozni azzal, hogy eltűnök, magyarázat nélkül, de nem akarom, hogy baja essen.
-Nem tudsz aludni?-szólalt meg Eric a hátamnál.
-Nem.-kuncogtam.
 Leült a hátam mögé, és megölelt, állát a vállamra helyezte.
-Úgy érzem, hogy nem mondasz el valamit magadról. És tegnap is hazudtál. Senki nem hívott téged a dátumokkal kapcsolatban, mert nem beszéltél, de a tested remegett.-halkan mondta.
Bennem még a vér is meghűlt.
-Látod? Most is megdermedtél. Nagyon jó ember ismerő vagyok, és biztos vagyok benne, hogy valamit titkolsz.-ajkait a nyakamhoz érintette.
Megremegtem, de nem az érintésétől, hanem a sírástól.
Kitört belőlem a sírás. Eric szorosan magához ölelt, én pedig a nyakába bújtam.
Percekig sírtam, majd a könnyeim elapadtak.
-Sétáljunk.-felállt, és segített nekem is, kézen fogva sétálni kezdtünk a réten, ami nem messze van a háztól. Ott leültünk egymással szembe.
Én egy fű szállal játszottam, ő pedig a karjain támaszkodott, és az eget kémlelte.
-Tényleg menekülök.-szólaltam meg.-De Dean elől. Megölte a szüleimet, és én vagyok az egyetlen, aki tudja, ezért bezárt a házába, mint egy rabszolgát. Az igazi nevem Bella Rosalia Cortez. Apám Oliver Cortez, több nagyobb kereskedelmi cégje van, és sok országgal áll kapcsolatban. Mint kiderült, Dean az egyik kisebb cég tulajdonosa volt félig, apa volt a másik. Apa rájött, hogy Dean a hajókon, meg a kisebb repülő szállítmányokban drogot szervírozott szét, különböző országokba, ezért megölte őket, mert apa fel akarta jelenteni.-sóhajtottam, visszafolyatva a sírást. Eric meglepve nézet rám.
-Egyik este, Dean részegen bejött hozzám, megpróbált megerőszakolni, de leütöttem, a ház minden szegletét ismertem, így könnyen meglógtam az őrök elől. Otthon összepakoltam minden fontos dolgot, nevet változtattam egy haverom segítségével, aki csinált nekem személyit, és útlevelet, elhagytam Amerikát, Európába jöttem. És nálad kötöttem ki.-fejeztem be a monológom.
-Hazudtál nekem.-mondta hidegen.
-Én...nem...-közbevágott:
-De hazudtál nekem. Kihasználtál, csak azért, hogy elbújhass.-felállt, kétségbe esve kaptam utána, de elrántotta a kezét.
-Nem használtalak ki. Ha azt tettem volna, nem itt lennénk most.
-Rosali, vagy már nem is tudom ki vagy, ez nem mentség. Végig hazudtál.
-De, ha elmondtam volna akkor, biztos, hogy bajba kerültél volna.
-Szar kifogás. És én még bíztam benned.-elindult vissza.
-Szeretlek.-kiáltottam utána, megtorpant, de nem fordult meg.-Már egy hét után tudtam, hogy többet jelentesz nekem, és ez nem jó, se neked se nekem. Beléd szerettem. Csak az életed akarom megmenteni azzal, hogy most elmondtam ki vagyok, nem használtalak ki, mert nem vagyok olyan. Meg akarlak kímélni Dean-től, és meg is teszem. Elmegyek. De tudd, hogy csak miattad, mert Dean egy állat, bármire képes.-egy pillanatra se fordult meg.
Elment.

Én sírva ottmaradtam. Dean, mindent tönkre tett.
Romba döntötte az életem, és most már Eric-et is elveszítettem.
Átkozom azt a napot, amikor találkoztam Deannel, és beleszerettem.
Legszívesebben ordítanék, vagy felpofoznám Deant, de helyette fekszem a fűben, és bámulom az eget, de a könnyeim elhomályosítják a látásom.
Azt kívánom, hogy bárcsak megnyílna a föld alattam, nyelne el a pokol, de nem történik semmi.

Már kezd sötétedni, és Eliot nem jött megkeresni.
Feltápászkodtam, kótyagos fejjel indultam vissza a házhoz, de valami nem stimmelt.
Túl nagy volt a csend, pedig éget a konyhában a villany, Eric kocsija is itt volt, tehát el nem mehettek.
Lassan benyitottam, és bementem.
Ami látvány fogadott, azt hittem menten szívrohamot kaptam.
-Áááá a Szépségem,  megérkeztél?