Reggel elég korán keltem, pedig este nagyon fáradt voltam. Ma nem akartam sehova se menni, így egy gyors öltözés és fürdőszobai teendők után lerobogtam a lépcsőn, be a konyhába. Dean, és Marko csendben beszélgettek.
-Jó reggelt.-köszöntem vidáman.
Öntöttem magamnak kávét, neki dőltem a pultnak, és bámultam ki a fejemből, közben kortyolgattam a kávémat.
-Bella.-szólított meg Dean.
-Rosali!-javítottam ki.
-Rosali.-mondta gúnyosan.
-Mit akarsz?-néztem rá.
-Szeretném, ha ma velem jönnél egy fogadásra.-rám nézett.
-De én nem szeretnék menni.-leraktam a bögrém, és fel indultam az emeletre.
Hallottam, hogy sóhajtott egy nagyot, de hagyta, hogy felmenjek.
A szobámban kicsit elpakoltam a dolgaimat, amiket szét dobáltam, meg a fürdőben a smink készletemet. Visszamentem a szobámba, ahol Dean volt. A közös képünket nézte.
-Más voltál ezen a képen. Most meg, ha szólok hozzád, te rögtön támadsz.-megfordult, így pont szemben volt velem.
-Az rég volt.-oldalra néztem.
-Rég, de én még mindig ugyan úgy szeretlek, csak te eltaszítasz magadtól.
-Ezt már nem egyszer beszéltük meg.-néztem rá mérgesen.
-Tudom. De nagyon hiányzol, és nem tudok már nélküled meg lenni. Szükségem van rád.
Olyan elesettnek nézet ki, mint egy kisgyerek, akit elhagyták a szülei. Megsajnáltam.
-Dean...-nem tudtam mást kinyögni.
-Kérlek.-megfogta a kezem-Csak szenvedek nélküled.-elhúztam a kezem.
-Most azt várod, hogy sírva az öledbe ugorjak, és "boldogok leszünk amíg megnem"?- kapartam a levegőben idéző jelet.
-Nem.-mérgesen néztem rá, mire hozzá tette:-Talán picit.-sóhajtott, beletúrt a hajába- Értsd meg, hogy Veled akarok lenni, azt akarom, hogy engedd, hogy újra szeresselek, mert nélküled semmi sem vagyok.-hangja kétségbeesett volt.
Elfordultam, mert az arca nagyon nyúzott volt. Éreztem, hogy mögém lép, és kezeit a karjaimra rakta.
Jóleső érzés futott végig rajtam, meleg, puha kezétől. Megremegtem.
-Látod? Még mindig ilyen hatással vagyok rád.-ajkai hozzáértek a fülemhez, amitől újra megremegtem. Megfordított óvatosan, majd lágyan hozzá érintette ajkait az enyémhez.
Várta a reakcióm, de nem csináltam semmit, lehunytam a szemem, hagytam, hogy rendesen megcsókoljon. Hiányzott már az érintése, ő maga.
Megnyalta az ajkam, kicsit szét nyitottam azt, hogy nyelve kényelmesen befurakodjon az enyémhez. Nem tartott sokáig a csók, de annál több érzés volt benne, persze csak Dean felől.
-Kérlek, gyere velem a fogadásra.-könyörgött.
Homlokát az enyémnek támasztotta, orra hozzáért az enyémhez, így nézett a szemembe, már normálisan vettük a levegőt.
-Rendben.-eltoltam magamtól.
-Akkor készülj, délre ott kell lennünk.-rám mosolygott. Bólintottam, ő elindult, de az ajtónál visszafordult, két lépésseé átszelte a köztünk lévő távolságot, magához húzott és megcsókolt. Most követelőzőbb volt, olyan, mintha soha nem akarna elengedni.
-Szeretlek.-motyogta, majd elengedett és gyors léptekkel távozott.
Kerestem egy ruhát, ami pont ilyen alkalmakra jó, és azzal a kezemben, meg a hozzá választott cipővel mentem a fürdőbe. Lezuhanyoztam, miután kész lettem, felvettem a fehérneműt amit a fiókból kaptam ki.
A sminkkel hamar kész lettem, csak egy kevés alapozó, spirál, ceruza, többet nem foglalkoztam vele. A hajamat még ki kellett vasalni, így hát neki álltam. Még szerencse, hogy nem olyan göndör a hajam, mint anyának. Kábé, 20 perc múlva már kész is voltam, már csak a ruhát kellett magamra vennem, meg a kiegészítőket. A cipőt a végén, amikor táskát keresek, akkor fogom felvenni. Megkötöttem a ruha pántját, a jobb vállamra raktam a masnit, felvettem a karkötőt, gyűrűt, fülbevalót, nyakláncot, fújtam a két csuklómra a kedvenc parfümömből, majd a nyakamra, természetesen az izzadásgátló nem maradhat el mert meleg van, kevés epres szájfény és kész is voltam. Fogtam a cipőt, azzal a kezemben mentem a gardróbba, kiválasztottam egy arany színű táskát, közben felvettem a cipőm, majd bepakoltam a legfontosabb dolgaimat.
Készen mentem Dean szobájába, hogy szóljak neki, kész vagyok. Az ajtaja nyitva volt, így csendben be tudtam osonni. Az ágya előtt állt, egy száll törölközővel a derekán, bal keze a tarkóján, jobb keze a csípőjén. Az ágyán lévő két öltönyt nézegette.
-Szerintem a feketét válaszd, a barackvirág színű inggel.-szólaltam meg. Ijedten fordult meg, és hatalmasakat pislogott, közben szaporán vette a levegőt.
-Nagyon megijesztettél.-fújta ki magát.
-Nem tiszta a lelkiismereted.-vállat vontam.
Végig mért, tetőtől-talpig, a hajába túrt, majd megszólalt:
-Gyönyörű vagy.-még el is pirultam volna, ha a régi lennék, de csak vállat vontam újra.
-Kösz.-egymást néztük, pont mint az első találkozásunkkor.
Se ő nem tudott mit reagálni, se én. Mint két kamasz. Sóhajtottam egyet.
-Készülődj.-elindultam az ajtóhoz, de gyengéden megfogta a kezemet, visszahúzott, és az ajkaimra tapadt. Lágyan csókolt, kezemet nem engedte el, csak a másik keze volt az arcomon. Nyelvét végig húzta alsó ajkamon, én pedig készségesen nyitottam szét, ezzel beengedtem a nyelvét az enyémhez. Annyira belemerültünk a csókba, hogy el is felejtkeztünk arról a fogadásról.
Érezhető volt, hogy Dean megkívánt, de még nem voltam kész rá, hogy az ágyában kössek ki.
Levegő hiány miatt elváltunk, de Dean rátért a nyakamra.
-Dean...ne most. Kérlek.-hangom könyörgő volt, próbáltam eltolni, sikeresen.
-Annyira hiányoztál.-nézett mélyen a szemembe.
-Te is nekem.-motyogtam, hirtelen megölelt, és megpördült velem.
-Szeretlek. El sem tudod képzelni mennyire.-letett, kicsit eltávolodott tőlem, úgy nézet rám csillogó szemekkel. -Dean...-kezdtem.
-Nem, ne mondj semmit. Tudom, hogy én rontottam el mindent, de ígérem rendbe hozom. Csak, kérlek, ne taszíts el magadtól, nem várom el, hogy kimondd, szeretsz, csak hadd legyek veled.- könnyes szemmel nézet rám.
Meghatódtam. Két éve nem beszéltünk ennyit, mint most, vagyis most is csak ő beszél, de ez haladás. Még soha nem nyílt meg előttem ennyire. Letöröltem a könnyet az arcáról, kedvesen rámosolyogtam.
-Öltözz. Lent megvárlak.-nyomtam egy puszit a szájára, felvettem a táskám a földről és lementem a nappaliba. Marko ott ült a kanapén, mint valami gróf.
Nem bírom a fejét. Meglepve nézett rám.
-Tudod, a főnök eléggé maga alatt van. Miattad.-mondta megvetően.
Nem szóltam, csak álltam, és vártam Deant.
-Siess már Tücsök.-kiabáltam fel.
A tücsök becenevet még a Maldív-szigeteken ragasztottam rá, mert mindig zongorán szerenádozott, és a tücsök is szerenádozik.
-De rég hívtál így, Szívem.-leszaladt a lépcsőn, megölelt, felemelt és megpördült velem.
Nevetve csaptam rá a vállára.
-Tegyél le.-nevettem.
-Mehetünk?-letett, és ránézett Markora-Vigyázz mindenre. Este jövünk.-Marko bólintott, de olyan meglepett arcot vágott, hogy azt elképzelni sem lehetne.
-Rendben főnök.
-Menjünk már. Elkésünk.-toltam kifelé Dean-t.
-Jó, jó. Én vezetek.-lekapta a fogasról a kulcsom, pár perc múlva már úton is voltunk.
Végig fogta a kezem, csak váltáskor engedte el pár pillanatra, de azonnal vissza is rakta. Féltem bevallani, de boldog lettem, mert újra minden rendben van.
Kerestem egy ruhát, ami pont ilyen alkalmakra jó, és azzal a kezemben, meg a hozzá választott cipővel mentem a fürdőbe. Lezuhanyoztam, miután kész lettem, felvettem a fehérneműt amit a fiókból kaptam ki.
A sminkkel hamar kész lettem, csak egy kevés alapozó, spirál, ceruza, többet nem foglalkoztam vele. A hajamat még ki kellett vasalni, így hát neki álltam. Még szerencse, hogy nem olyan göndör a hajam, mint anyának. Kábé, 20 perc múlva már kész is voltam, már csak a ruhát kellett magamra vennem, meg a kiegészítőket. A cipőt a végén, amikor táskát keresek, akkor fogom felvenni. Megkötöttem a ruha pántját, a jobb vállamra raktam a masnit, felvettem a karkötőt, gyűrűt, fülbevalót, nyakláncot, fújtam a két csuklómra a kedvenc parfümömből, majd a nyakamra, természetesen az izzadásgátló nem maradhat el mert meleg van, kevés epres szájfény és kész is voltam. Fogtam a cipőt, azzal a kezemben mentem a gardróbba, kiválasztottam egy arany színű táskát, közben felvettem a cipőm, majd bepakoltam a legfontosabb dolgaimat.
Készen mentem Dean szobájába, hogy szóljak neki, kész vagyok. Az ajtaja nyitva volt, így csendben be tudtam osonni. Az ágya előtt állt, egy száll törölközővel a derekán, bal keze a tarkóján, jobb keze a csípőjén. Az ágyán lévő két öltönyt nézegette.
-Szerintem a feketét válaszd, a barackvirág színű inggel.-szólaltam meg. Ijedten fordult meg, és hatalmasakat pislogott, közben szaporán vette a levegőt.
-Nagyon megijesztettél.-fújta ki magát.
-Nem tiszta a lelkiismereted.-vállat vontam.
Végig mért, tetőtől-talpig, a hajába túrt, majd megszólalt:
-Gyönyörű vagy.-még el is pirultam volna, ha a régi lennék, de csak vállat vontam újra.
-Kösz.-egymást néztük, pont mint az első találkozásunkkor.
Se ő nem tudott mit reagálni, se én. Mint két kamasz. Sóhajtottam egyet.
-Készülődj.-elindultam az ajtóhoz, de gyengéden megfogta a kezemet, visszahúzott, és az ajkaimra tapadt. Lágyan csókolt, kezemet nem engedte el, csak a másik keze volt az arcomon. Nyelvét végig húzta alsó ajkamon, én pedig készségesen nyitottam szét, ezzel beengedtem a nyelvét az enyémhez. Annyira belemerültünk a csókba, hogy el is felejtkeztünk arról a fogadásról.
Érezhető volt, hogy Dean megkívánt, de még nem voltam kész rá, hogy az ágyában kössek ki.
Levegő hiány miatt elváltunk, de Dean rátért a nyakamra.
-Dean...ne most. Kérlek.-hangom könyörgő volt, próbáltam eltolni, sikeresen.
-Annyira hiányoztál.-nézett mélyen a szemembe.
-Te is nekem.-motyogtam, hirtelen megölelt, és megpördült velem.
-Szeretlek. El sem tudod képzelni mennyire.-letett, kicsit eltávolodott tőlem, úgy nézet rám csillogó szemekkel. -Dean...-kezdtem.
-Nem, ne mondj semmit. Tudom, hogy én rontottam el mindent, de ígérem rendbe hozom. Csak, kérlek, ne taszíts el magadtól, nem várom el, hogy kimondd, szeretsz, csak hadd legyek veled.- könnyes szemmel nézet rám.
Meghatódtam. Két éve nem beszéltünk ennyit, mint most, vagyis most is csak ő beszél, de ez haladás. Még soha nem nyílt meg előttem ennyire. Letöröltem a könnyet az arcáról, kedvesen rámosolyogtam.
-Öltözz. Lent megvárlak.-nyomtam egy puszit a szájára, felvettem a táskám a földről és lementem a nappaliba. Marko ott ült a kanapén, mint valami gróf.
Nem bírom a fejét. Meglepve nézett rám.
-Tudod, a főnök eléggé maga alatt van. Miattad.-mondta megvetően.
Nem szóltam, csak álltam, és vártam Deant.
-Siess már Tücsök.-kiabáltam fel.
A tücsök becenevet még a Maldív-szigeteken ragasztottam rá, mert mindig zongorán szerenádozott, és a tücsök is szerenádozik.
-De rég hívtál így, Szívem.-leszaladt a lépcsőn, megölelt, felemelt és megpördült velem.
Nevetve csaptam rá a vállára.
-Tegyél le.-nevettem.
-Mehetünk?-letett, és ránézett Markora-Vigyázz mindenre. Este jövünk.-Marko bólintott, de olyan meglepett arcot vágott, hogy azt elképzelni sem lehetne.
-Rendben főnök.
-Menjünk már. Elkésünk.-toltam kifelé Dean-t.
-Jó, jó. Én vezetek.-lekapta a fogasról a kulcsom, pár perc múlva már úton is voltunk.
Végig fogta a kezem, csak váltáskor engedte el pár pillanatra, de azonnal vissza is rakta. Féltem bevallani, de boldog lettem, mert újra minden rendben van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése