30. rész

Na megérkeztem a résszel :D Igaz sokat kellett rá várni, de beteg voltam, majd sok volt a dolgom, és most mászok kifele a kezdődő tüdőgyuszimból is -.-  

Szóval, voltam lében nyakig. de igyekszem hamar hozni a kövit. 

Ez a rész, picit hosszabb lett mint szoktak lenni, tán XD 

Jó olvasást :) 

Mi jutott először eszembe a több mint négy  órás próba után? Ágy. Egy puha ágy! 
Na meg zuhany. Szerencsénkre, szállodában szálltunk meg, ezért élvezhettem az ágy nyújtotta kényelmet. Nem valami felemelő  érzés egy turné busz padlóján aludni, két idióta közt. 
Meg Mixy elég nyugodt volt, de Ricky... Életveszélyes. 
Nos, ez volt két napja. Én alig varom, hogy kiléphessek a próba terem ajtaján és célba vegyem -mégmindig- a buszt, hogy elvigyen minket a szállodához. 
Szinte kínlódtam Eric mellett. 
-Na mi az? - hajolt előre Eric, és úgy nézet rám. Izzadt volt, kócos, és olyan ... Szexi.
Jézusom! Ezt most tényleg én mondtam ... vagyis, gondoltam? 
-Fáradt vagyok. - nyöszörögtem. 
-Vagy úgy. - mosolyodott el megértően. 
-Eric... - nyávogott Flor, szokatlan volt tőle... - Húzzunk a szállodába, de nagyon gyorsan, mert kiheréllek. - voltot vészjósló képet. 
-Menjünk zabálni. - vágta be Rais.
Eric  röhögve dőlt el. Hát ez meg mit szívott ma? Hülyén néztem rá. 
-Füveztél? Esetleg valami más hülye bogyót szedtél be? - kérdeztem. 
-Nehm. - fogta a hasát. 
-Akkor meg? 
-Olyan hülyék. - nyögte ki. 
-Ja, vagy úgy. - bólintottam kimérten. 
Tény ami tény, hülye egy bagázs vagyunk.
Egész próba alatt ment a hülye duma, a fiúk beszólogattak egy egy : így jó tanár bā'? 
Meg : merre az a jobbra? Eric ilyenkor jót  röhögött. Mindig is így mentek a próbáink.
Végig  poénkodtunk, de a lépések  tökéletesek voltak.
Cam, és Rori, nyomtak az idióta vicceiket, mint például a : kipp kopp kikopog? Dolgot, mire Cam  bevágta, hogy egy bűzös lehelettű sárkány. 
Majd' orra buktam Eric-ben annyira röhögtem. De most szörnyen fáradt vagyok.
 Kifáradtam a próbától, meg a sok röhögéstől. Valaki megérintette a vállam, amitől összerezzentem. 
-Bocsi. - mosolygott elnézőén Pixy. -Indulunk. Jössz? - bólintottam, és elindultam ki.
Morgen hozta a táskám amiért nagyon hallás voltam. Mivel én  tanítottam pár régebbi koreot, mint például a Populart, a Sleeplest. Na meg a többit amit még régebben én is táncoltam egy egy koncerten, és benne lesznek a turné  műsorban. 
Én nem mentem a többiekkel enni, felmentem a szobámba, lezuhanyoztam, és pizsiben nyúltam el az ágyon. 

Nem aludhattam valami sokat, mert a mobilom csöngése zavart fel. 
Nehezen kitapogattam a készüléket, és felvettem. 
-Igen? - álmos hangomtól még én is megijedtem. 
-Aludtál? - hallottam Dean  hangját. 
-Igen. Reggel héttől próbáltunk, és  négykor jöttem vissza a szállodába. - ásítottam. 
-Magad mentél vissza? 
-Igen. Néhány régi koreot én mutattam meg a többieknek, majd ők elmentek kajálni, én meg aludni meg zuhanyozni. jöttem vissza. - kicsit bosszant, hogy ilyen "úgyis tudom, hogy hazudsz" hangsúlyban kérdezősködik. 
Még vagy 20 kertest feltett, amitől már agybaj fele kaptam, végül megkordult a gyomrom, ezért hívtam a recepciót, hogy küldjenek fel valami ételt, és leraktam Deant, azzal az ürüggyel, hogy megyek a mosdóba, a kaja előtt.
Sóhajtva álltam fel amikor kopogtak. Meglepetésemre, Eric  állt az ajtóban.
Átöltözve, frissen, mégis fáradtan. Majd megjelent a szobaszervizes gyerek a kajámmal. 
-Gyere be. - motyogtam, kitártam Eric-nek az ajtót, mire az betolta a zsúrkocsit. A srác meg lelépet amikor Eric nyomot a kezébe egy 20 dollárost. -Mit szeretnél? - kérdeztem tőle, majd leültem enni. 
Méregetett egy ideig, majd letelepedett mellém. 
-Unatkoztam, gondoltam, megnézem mit csinálsz. - mosolyodott el. 
-Aham. - bólogattam teleszájjal, majd ittam egy korty tejet. Ránéztem, és feleszmélni nem volt időm, mert megcsókolt. Eldőltünk a kanapén, s mire észre vettem, már meztelenül feküdtünk az ülőalkalmatosságon. Belenyögtem a csókba, ahogy belém hatolt, kicsit belemartam a vállába, hogy azért óvatos is lehetett volna, de élveztem, hogy vele vagyok újra.
Testünk egy ritmust követett, egészen addig amíg meg nem remegtem, majd éreztem a forróságot, ami kellemes bizsergéssel jött. Eric a nyakamba bújva nyögött egyet, és élvezet rám.
 Még szerencse, mert nem szedem a fogamzásgátlót.
 Lefordult rólam, és  amíg Ő pihegve bámult a plafonra én  letöröltem magam pár papírzsepivel. 
-Menj ki. - rá se nézve, öltöztem fel, és kezdtem újra enni.
-Mi? - értetlenül ült fel. 
-Tűnj el a szobámból. 
-De miért? Most miért vagy ilyen? - kezdet el öltözni.
-Ezt nem lett volna szabad megtennünk. - mondtam szomorúan. 
-Most elmegyek, de nem szabadulsz meg tőlem. - fel emelte a fejem, és egy gyengéd csókot lehelt az ajakamra. 
Amint kilépet, én sírni kezdtem. Nem akarom, hogy baja essen, de ha Dean ezt megtudja, megöli. 

29. fejezet

Bambán néztem kifele az ablakon. Közben az eljegyzési gyűrűm forgattam.
Lenéztem a kezemre. Nem akarok Dean-hez menni. 
Nem tudom miért mondtam igent neki. És fogalmam sincs miért most gondolkodom ezen. 
Lehajtottam a fejem az asztalra. Ha így nézzek kifele, elkap a hányinger, de olyan szép
csillagos az ég. Látszik, hiába megy a busz. 
Valami puha pamut anyag ért a hátamhoz, amitől kicsit megrezzentem, és lassan oldalra fordítottam a fejem,
hogy lássam ki az aki betakart. Eric volt az.
 -Azt hittem alszol.- mondta lágy hangon. 
-Nem tudok. Pedig álmos vagyok.- motyogtam.
 Leült mellém, karjával megtámasztotta a fejét, úgy nézet le rám. 
-A stressz.- lerakta a karjára a fejét, így pont egy szintben volt az arcunk. 
-Lehet.- becsuktam a
szemem. 
-Vártam rad. Tudtam, hogy Dean  figyeltet. Egy éven keresztül, csak
a stúdióba jártam, majd haza. Olyan mintha börtönbe lettem volna. A saját
házamban.- mondta halkan. -Bárhova mentem egy férfi mindig követett. Semmi
esélyem nem volt arra, hogy újra velem légy. Amikor a pasi eltűnt, azt
hittem bajod esett. De Meggie, elutazott hozzátok, és jól voltál. Repestem
az örömtől. Mert akkor lehet rá esélyem, hogy újra velem légy.- könnyeim
kicsordultak. Kinyitottam a szemem. -A turné előtt két hónappal szóltak,
hogy elvállalnám e. Természetesen igent mondtam. Megakartalak keresni amikor
ideértünk, de közbe jött a verseny. Hatalmas meglepetés volt számomra
amikor láttalak a backstage-ben. Az meg végkép, hogy ti nyertetek.-
könnyfátylon keresztül is láttam, hogy elmosolyodott. 
-Az számomra is hihetetlen.- szipogtam. Megtöröltem a szemem, és felegyenesedtem. 
-Nagyszerű táncos voltál már akkor is. Most miért lenne másképp?- mosolygott rám. 
-Nem tudom...- elfordultam. 
Mocorgott mellettem, majd megereztem a forró leheletét a nyakamon. 
Eszembe jutott az a pillanat amikor apáék rájöttek, hogy Dean udvarol nekem. Apa ki volt akadva, ordibált velem, anya meg nem tudott szóhoz jutni. Aznap este leleptem otthonról pár órára, a közeli parkban kötöttem ki. Akkor is ilyen pillanat volt ott. Először az illatát éreztem meg. Majd a leheletét a nyakamon. 
-Miért mondtad el apámnak?- súgtam reménytelen hangon.
 -A telefonomon te és én vagyunk háttérnek. Észre vette, és balhézni kezdet.- forró csókot lehelt a nyakamra. 
-Én megmondtam, hogy baj lesz belőle.- sóhajtottam... 
Nem tudom miért jutott eszembe ez, de régen nem gondoltam volna, hogy lesz valaki más, akit legalább annyira
szeretni fogok, mint akkor Dean-t. És mégis. Ericet szeretem annyira, mint régen Dean-t. Gyengéd csókot nyomot az arcomra, majd a fülem alá, nyakamra.
Felsóhajtottam. Még mindig emlékszem az érintésére. Hagytam, hogy kezei
bejárják a testem a testem, ajka a nyakam és végül az enyémet kezdte becézni. Hajába
túrtam, átengedtem a nyelvét, ami lágyan játszani kezdet az enyémmel.
Fogalmam sincs, hogy-hogy kerültem elé az asztalra, de a csókjai teljesen elvette az eszem. 
-Várj. - zihálva toltam el. Szemei úgy csillogtak, mint a legdrágább gyémánt. -Ezt nem szabad. Sajnálom. - lemásztam az asztalról, és berohantam a többiekhez. 
Befészkeltem magam Morgen  és Ricky  közzé. Morgen  rögtön megölelt, Ricky meg horkantva fordult hasra. Ha nem lennek ilyen zaklatott elröhögtem volna magam rajta. 
-Miért vagy ilyen zaklatott? - szólalt meg Mixy, amitől megijedtem. 
-Cs..Csak, összekaptam Dean-nel. - motyogtam. 
-Értem. Aludjunk. Holnap nehéz napunk lesz. - takart be.
Bólintottam, de mivel nem látta, csak elmotyogtam egy jó éjt féle valamit, és megpróbáltam elaludni...

28. fejezet.

Kicsit késve, de itt a rész :) Köszönöm, hogy vártatok, és megértettétek, hogy kell egy kis idő nekem, rendbe hozni a dolgaim :) Jó olvasást :D Remélem kapok komit :)

Az életben sokszor van úgy,  hogy az ember nem úgy alkotja a lepéseit ahogy szeretné. 
Isten néha nagyon furcsa játékot játszik az emberrel.
Talán én is egy ilyen játékban lehetek benne. 
-Minden rendben van?- kérdezte Dean a reggelinél. 
-Igen. Csak fáradt vagyok, és még most se vagyok kepés felfogni, hogy nyertünk.- mosolyogva néztem rá. 
Nem szeretem már Dean-t. Talán csak nagyon ragaszkodok hozzá. 
Az elmúlt években valahogy elapadt a szerelmem iránta. 
-Mikor indultok?- lenézett a tányérjába, turkálni kezdte az ételt. 
-Holnap. Délben jönnek ide a többiek, megvárjuk buszt, ami visz minket. 
-Nem örülök neki, hogy vele leszel.- morogta. 
Nem szóltam. Nincs értelme vitatkozni vele. 
Megreggeliztünk, én gyorsan elkészültem, és rohantam a megbeszélésre.
Sajnálatomra pont Eric mellett ültem. 
-Nos, a következő amit elkezdünk, az a próbák, hogy a koncerteken minden zökkenőmentesen menjen.
Majd jönnek a koncert időpontok, közben lesz pár nap pihenő, de egy-két nap próbát itt is be kell iktatni.- hadarta a menedzser.
A banda több mint a fele hulla másnapos. 
Furcsa volt, hogy Eric nem beszelt, pedig régebben mindig közbekotyogott, most meg, maga  elé mered és a körmét piszkálja. 
-Eric.- szolt a menedzser. -Eric? Figyelsz? 
Kicsit megböktem, hogy térjen vissza, mire felkapta a fejet. 
-Tessék?-nézett szét.
Rajtam megakadt a szeme, pontosabban a kezemen, amin a gyűrű volt. 
-Azt kérdeztem, hogy láttad már a menetrendet? 
-Igen.- bólintott, majd előre hajolt, és olvasni kezdet. 
Elkezdték megbeszélni, hogy mikor melyik megállónál hol fogunk megszállni.
Amikor végeztünk a megbeszéléssel, kiindultam az épületből. 
Még össze kell pakolnom a dolgaimat és fogalmam sincs, hogy hány bőröndre lesz szükségem. 
Elgondolkodva mentem a kocsimhoz, ami lent volt az épület alatti parkolóban. 
-Tényleg hozzámész?- szólalt meg egy igen kedves ismerős hang.
Ijedten kaptam a mellkasomhoz. Ott állt a kocsimnál. Aranyosan mosolygott. 
-Igen.- bólintottam. Kikotortam a kocsi kulcsom a táskából. 
-Nem fogom hagyni. 
-Eric...- nyögtem ki. 
-Nem azért fogadtam el az Amerikai turnét, hogy nélküled menjek vissza Svédországba.- vágott a szavamba. 
-Eric, én... 
-Elvett tőlem.- újra a szavamba vágott. 
-Ez nem így megy. Már nem tartozom hozzád.- elmentem mellette, kioldottam a riasztott, majd kinyitottam az ajtót. 
A derekamra fonódtak a karjai.
 -Még mindig szeretsz. Én is téged, teljes szívemből. Most már nem fogom hagyni, hogy elvegyenek tőlem.- belecsókolt a nyakamba. 
Megremegtem. 
-Engedj el.- suttogtam. 
-Holnap találkozunk.- elengedett.
Mire megfordultam, eltűnt. 
Zakatoló szívvel ültem be a kocsiba, és hajtottam haza.
Dean már nem volt otthon, így nyugodtan elkezdhettem pakolni. 
Három bőrönd ruha, egy a cipőimnek, egy a többi kellékeknek. Este nyolcra már végeztem is. 
A hátizsákomba beraktam a laptopom, a töltőket (laptop, és telefon, fényképezőgépet meg a töltőjét), pár könyvet. Már csak az I-podom maradt, de azt lent felejtettem a kocsiban. 
Leszaladtam érte, megkerestem a töltőjét is, majd elpakoltam. Késznek  nyilvánítottam magam. 
Csak éljem túl ez a turnét.
Felsóhajtottam. Hosszú menet lesz. Megfordultam, és majdnem szívbajt kaptam. 
Dean állt az ajtóban, mosolygott. 
-Szia.- rámosolyogtam. 
-Már végeztél? Pedig segíteni akartam. 
-Hmm... Szerintem másban segíthetnél.- perverz vigyorral hátráltam az ágyhoz. 
-És miben?- lassan lépdelt felem.
-A lepedőt összegyűrni.- amikor elém ért, magamra rántottam. 
Nem tudom, hogy miért csináltam, de a szívem mélyén éreztem, hogy Eric miatt tettem.

Megvacsoráztunk, majd együtt mentünk  fürödni, és velem aludt. 
Már elszoktam tőle, hogy valaki van mellettem. 
Másnap reggel megérkeztek a többiek. 
11 órára már mindenki a buszt várta, csak én szerencsétlenkedtem a hajammal. 
Dean bejött a fürdőmbe. Mérgemben fogtam és összekötöttem a hajam. 
-Reménytelen. Tegnap nagyon összetúrtad.- néztem durcásan rá.
 Elnevette magát. 
-Nem tehetek róla, hogy imádom a hajad.- kezét a tarkómra simította. 
-Nem csak azt.- motyogtam.
 Kuncogva ölelt meg. 
-El foglak veszíteni. 
-Nem fogsz. Miért mondod ezt?- picit eltoltam. 
-Értem. De jusson eszedbe, hogy szeretlek, és a menyasszonyom vagy.- megcsókolt. 
Nem értettem, hogy miért mondja ezeket, de most nem foglalkoztam ezzel, mert megérkezett a busz. 
Meglepetésemre Alex is ott volt a busz mellett. 
Amikor meglátott, meglepődött, majd kitárta a karjait, én meg boldogan rohantam hozza. 
-Szia törpe!- szorosan megölelt.
-Szia. És nem vagyok törpe.- dorgáltam meg játékosan. 
-Ezer éve nem láttalak. Hogy vagy?- engedett el. 
-Jól vagyok.- rámosolyogtam. Lassan mindenki bepakolt és felszállt a buszra. 
Odamentem Dean-hez. 
-Vigyáz magadra.- simogattam meg az arcát. 
-Te is magadra. Szeretlek.- megcsókolt, majd megölelt.
-Én is téged.- rámosolyogtam. 
-Amint tudlak hívlak. De azért néha te is hívhatnál. 
-Meglesz.- szomorúan elmosolyodott.
Felszálltam a buszra, és csak akkor vettem észre, hogy sírok, na meg, hogy Eric ott ül az ablaknál. 
Alex mellé ültem. Beszélgetéssel ütöttük el az időt.

27. fejezet

Már csak két csapat maradt, és mi jövünk.
Nagyon izgulok, de nem csak én. Egymás kezét szorongatjuk, mint az ovisok. Ez az első nagy versenyünk és eddig minden kisebb párbajt, vagy kihívást mi nyertünk. Ez nem kis dolog. Mert, ha mi nyerünk, akkor híresek leszünk, mert ez egy tévés műsor.
-Nos...-szólalt meg a műsorvezető, vagy felkonferáló, kinek, hogy tetszik-, már csak két csapat maradt, és kihirdetjük a győztes crew-t. Addig is, bőszen szavazzanak a képernyő alatti számon a kóddal...-lenyomta a szokásos szövegét, majd jött az előttünk lévő banda.
Hát, tátott szájjal néztük, amit műveltek, ez nem tánc volt, hanem művészet, komolyan, olyan lépéseket és mozgásokat belevittek, hogy a szemed kiesik a helyéről, a szád meg eltátod.
-Nekünk annyi.-nyögi ki Mixy.
-Ne izélj már haver, nem szart hoztunk össze, szóval biztos, hogy benne leszünk az első háromban.-vágta hátba Rais, Mixy-t.
-Rohadtul megnyugtattál.-fintorgott Mixy.
-Gyerekek, koncentráljunk a versenyre.-szóltam rájuk.
-Rontottak.-szólalt meg Flora.
És tényleg, az egyik fiú pofára esett. Ez mínusz tíz pont a zsűritől, ha mi nem rontunk akkor nyerhetünk. -Sajnálatos módon a Brigth crew bukott 10 pontot, de lássuk mit alkot a B.D.R crew.-ez volt a végszavunk.
Felszaladtunk a színpadra, elfoglaltuk a helyünket. Én kezdek egy hátra szaltóval, csípő rázással, majd a zene mint egy bomba, berobban én lehajolok és Rais átugrik rajtam.
Tovább megy a koreográfia, nagyon ügyelünk rá, hogy ne rontsunk, ezt a szemkontaktusból és kézjelekből tudjuk. Ezeket alkalmaztuk mindig, s így nem rontunk.
A számot, amire táncolunk Mixy és Cameron választották, valami remix. Szerintem pont illik a koreográfiához, igaz, többnyire csak StreetD lépések, de vannak benne a Flor-tól, Nixon-tól, Sam-től, Pixy-től, egy szóval benne van testünk-lelkünk és, ha ez kevésnek bizonyul, vesztünk.
A szám végére kifulladva álltunk meg a végső pozícióban, amit hatalmas tapsvihar követett. Azt hittem, hogy hallucinálok, de, amikor ránéztem a többiekre, láttam, hogy nem. Ez a tapsvihar nekünk szólt.
Mindenki állva kiabálta a nevünket, Dean-t kerestem a szememmel, meg is találtam. Büszkeséggel csillogó szemekkel nézet rám, és tapsolt.
-Ez Wow volt gyerekek. Ez igen, ez produkció. Nos, kérem a többi 15 csapatot, eredményhirdetés következik, de előtte megnézünk pár részletet a táncokból, addig is kérem szavazzanak.-rámutatott egy nagy kivitettőre.
Az összegzés után, az egyik zsűri felállt, Mario Lopez volt az.
-Nagyszerű alakításokat láthattunk, de volt pár baki, ami sajnos pontlevonáshoz vezetett. Már nem egy ilyen műsort vezettem végig, ahol nagyszerűbbnél nagyszerűbb csapatok mutatták meg tudásukat. Itt mégis egy csapat volt kitűnő, és az a... B.D.R. Nagyszerűek voltatok.-mosolygott ránk, mi meg majd kiugratunk a bőrünkből.-Persze a többi csapatok se voltak rosszak, de az izgalom kis bakikhoz vezettek. Mike, kérlek nyisd ki a borítékot.-nyújtotta a kék borítékot a Mike nevű pasinak, az elvette, majd visszaállt a helyére.
-Na lássuk.-kibontotta, kivett belőle egy fehér lapot- Öt zsűri szavazat, és 92 %-kos nézettségi szavazattal nyert aaaaaa-húzta az agyunkat, majd mosolyogva kikiabálta az eredményt:-B.D.R!
Először fel se fogtuk, hogy a mi nevünket kiállította el, majd hatalmas visítással, s ugrálással ölelgettük meg egymást.
-Szólnál pár szót?-nyomta a képembe a mikrofont.

-Öööö...-első reakcióm ez volt, majd mindenki nevetésbe tört ki-Szóval, nagyon, nagyon szépen köszönjük azoknak, akik mi ránk szavaztak, és köszönet a zsűrinek. Nagyon hálásak vagyunk. Persze nem ment volna ez az egész, ha mi nem tartanánk össze, ezért hatalmas köszönet a társaimnak, mert mi egy család vagyunk.-néztem a többiekre. -Ez volt az álmunk, hogy táncoljunk, és mi jó családhoz híven, támogatjuk egymást, talán ezért is mi nyertük meg a versenyt. Köszönet nektek, köszönet a zsűrinek, és hatalmas köszönet a 92 %-os szavazatnak, ami nem valósult volna meg a nézők nélkül.-könnyeim megállás nélkül folytak le az arcomról.
Visszaadtam a mikrofont, mire megfordultam Nixon ölelt meg sírva, és egy nagy csoportos ölelés lett belőle.
-Kérem a többi csapatot, távozzanak, a nyertes csapat maradjon, hogy átvegye a nyereményt. A nyertes csapat, százezer dollárt nyert, egy oklevelet, amivel bárki felkérheti őket háttér táncosnak, és három hónapos turné felkérést Eric Saade-tól.

A név hallatán megdermedtem, mindenki más ujjongott. Eric belépet két csajjal. Eric kezében volt egy nagy díj, a két csajnál meg egy csekk, és egy bekeretezett oklevél.
-Gratulálok.-nyújtotta a díjat, elvettem, mire megölelt-Jó téged újra látni.-súgta, majd elengedett, ránéztem Dean-re.
Ha szemmel ölni lehetne, Eric már holtan rogyott volna össze.

Most a partin vagyunk, amit a táncosoknak, meg a Vip nézőknek rendeztek. Mindenki bulizik, boldog, és piál. Én meg ülök Eric-kel szemben. Sajnos egy asztalhoz ültettek minket.
-Gyönyörű vagy. Szinte alig változtál.-szólalt meg.
 Már vagy 20 perce engem vizslat.
-Kösz. Látom levágattad a hajad.-próbálok közömbös lenni hozzá.
A franc, hogy nincs mellettem Dean. Akkor nem remegnék meg a nézésétől.
-Hát...-beletúrt a hajába- kis változás sose árt.-elmosolyodott. Istenem az a mosoly.
-Csajszi.-vágódott le mellém Morgen-Visszajöttek Dean-ék. Hozta Grace-t is, Justin meg nincs otthon.-mutatott az említett személyekre.
Mosolyogva toltam ki Mixy-t, hogy megölelhessem Grace-t.
-Szia.
-Szia. Gratulálok.-engedett el.
-Köszike.
Dean magához húzott, és megcsókolt.
-Gratulálok Szívem.-mosolygott rám.
-Köszönöm.
Eric lelépet Morgen-nel, mi meg leültünk.
Táncoltunk, beszélgetünk, ittunk, vagyis én nem ittam. Szóltam Grace-nek, hogy elmegyek a mosdóba, majd megcéloztam az említett helyiséget.
-Látom jól megvagytok azzal a féreggel.-állított meg Eric.
-Igen. Jól megvagyunk.-vállat vontam.
-Amióta elmentél csak te jársz az eszemben. Nagyon örülök, hogy ti nyertetek.-súgta a fülembe, ajka hozzáért a nyakamhoz, elhajolt, majd távozott a férfi mosdóba. Ledermedve álltam.
-Hát itt vagy.-lépet elém Dean.
-Hát itt. Épp a mosdóba készültem. Miért?-néztem rá.
-Én...csak beszélni akarok veled. Tegnap nem úgy jött ki a vacsora, ahogy akartam, ma meg nem volt lehetőségem megkérdezni. Szóval, nagyon szeretlek, szeretném ha a...feleségem lennél.
Elővett egy fekete bársony dobozkát, amit ki is nyitott.
Egy mese szép gyűrű volt benne.
És nem csak ez volt meglepő, de az is, hogy letérdelt, és az, hogy ezt mind Eric is látta. Mérhetetlen fájdalom látszódot a szemébe. Lenéztem Deanre.
-Rendben.-nyögtem ki.
Eric úgy sprintelt el mellettünk, hogy kondenzcsíkot hagyott maga után, Dean meg ráhúzta a gyűrűt az ujjamra majd megölelt.
Az est további részéből szinte semmit nem fogtam fel.

26.fejezet

Köszönöm Zsuzsinak  a díjat :):) sajnálom, hogy nem küldöm tovább :( 
Nem magyarázkodok, amiért nem volt rész, de egész héten el voltam foglalva :/

Mosolyogva jött elém, s fogta meg a kezem. Elvezetett az asztalhoz és leültetett.
-Emlékszel még a Maldív-szigeteken töltött napokra?-ment a pulthoz, elvett két tányért, lerakta elém, és maga elé, és leült.
-Hogyne emlékeznék.-nevettem fel.
-Emlékszer arra az estére, amikor lent a parton beszélgettünk? Megkérdezted, hogy miért nincs még feleségem.
-Azt válaszoltad, még nincs meg az a személy, akit szeretsz annyira, hogy megkérd a kezét.-bólogattam, közben tömtem magamba a spagettit. Nagyon éhes voltam.
-Így van.-bólintott-Nagyon boldog voltam, nem volt semmi gondom, csak veled foglalkozhattam, mert valljuk be, itt nem mindig volt alkalmunk együtt lenni.
-Pedig már a bál előtt csaptad a szelet nekem.-kuncogtam.
-Ne hányd a szememre, hogy már akkor udvaroltam neked. Mert olyan gyönyörű vagy, hogy nem lehet neked ellenállni. Nem mellesleg, már akkor beléd zúgtam.-vigyorgott mint a vadalma.
-Te, amúgy szégyellhetnéd magad, mert elcsábítottál egy 15 éves lányt.-rányújtottam a nyelvem.
Nevetve rázta meg a fejét.
-Leharapom.-fenyegetett játékosan.
-Gyere kapj el.-nevetve pattantam fel és mentem elbújni.
Már végeztünk a kajával. Nagyon finom volt. Biztos, hogy ő készítette, amíg én próbáltam.
Hallottam, hogy ő is felállt, majd követ. Én berohantam a szobájába, elbújtam az ajtó mögé. Hallottam, hogy benyit minden szobába, de nem talál, túl ment a saját szobáján is, majd lemondóan sóhajtott, bejött a szobába, tanácstalanul beletúrt a hajába.
-Feladom.-kiáltotta. Vigyorogva ugrottam a hátára.
-Béna vagy.-kuncogtam a fülébe.
-Nem. Te vagy béna.-elkapott, megfordított-Tőrbe csaltalak, mert tudtam, hogy itt vagy.-vigyorgott.
-Szemét vagy.-mosolyogtam rá.
Eltűrte a hajam a szememből.
-Szeretlek.-mosolygott.
-Én is téged. Pillanatok alatt megtelt a szeme csillogással, és megcsókolt.
Amióta kikotyogta a "titkát", azóta felszabadultabb vagyok vele, most is csak élveztem, ahogy hozzám ér, ahogy birtokba veszi testem minden részét. Csókjai mámorítóak, érintése után forr a vérem. Ezt éreztem akkor is, amikor először szeretkeztünk, most se volt másképp.

Átadtam magam neki, mégis máshol járt az eszem. Ericen.
Két éve most jutott először eszembe, és nem tudom miért pont ilyen helyzetben. Eddig mindig elnyomtam magamban a hiányát, szerelmet, amit még mindig érzek iránta.
Mint valami villám, úgy hasított belém a felismerés.
Gátlástalanul nyögtem egyet, mire Dean gyorsabb tempót vett fel, csípőm mozgása hozzáigazodott, de nem azért nyögtem fel.
Azért, mert egy marha vagyok, hogy nem ismertem fel, de mégse vagyok biztos benne, hogy Ő lehet az.

Kint ülök az erkélyen, a hintaszékben, Dean alszik, de nekem nem megy. Csak az jár a fejemben, hogy-hogy deríthetem ki, tényleg ő az, vagy sem. A takarót kicsit feljebb húztam, és néztem a csillagokat. Meleg szellő az arcomat simogatta. Halkan kihúzódott az üveg ajtó, Dean álmos feje bukkant fel.
-Miért nem alszol?-hangja picit berekedt, mint mindig.
-Nem tudok. Izgulok a verseny miatt.-nem is mondtam ezzel semmi hazugságot.
Csak az eszem Eric-en járt.
-Gyere, bújjunk ágyba, hamarosan kelned kell.-megcirógatta az arcom.
Sóhajtottam egyet, és felálltam, megfogta a kezem, bevezetett, elhelyezkedtünk, megölelte a derekam, magához húzott, így aludtunk el.

***************

-Szedd a lábad Mixy.-kiabáltam be a házba. Beragadt a fürdőbe. Trappolva jött le.
-Bocsi.-pattant be a kocsiba.
-Megyek én is utánad, ott találkozunk.-adott egy puszit a számra Dean.
-Rendben. Ott várlak.-rámosolyogtam, és beültem a kocsiba, gázt adtam.
 Irány a verseny.

25.fejezet.

Sajnálom, nagyon rövid lett. :/

A lábaim mintha betonból lettek volna, nem mozdult. Remegni kezdtem, de nem sírtam, és nem voltam dühös. Egyszerűen sokkolt. Én magam láttam őket kijönni a házunkból, akkor meg, hogy? Rengeteg kérdés kavargott a fejemben, és csak bámultam az alvó Dean-t.
Sose tagadta, hogy Ő volt, aki megölte a szüleim, volt egy alkalom, amikor a szemembe is mondta, hogy ő lőtte le apát, majd anyát.
Teljesen összetörtem, két napig zokogtam.
Most meg részegen azt motyogja, hogy nem Ő volt.
Úgy tartja a mondás: A részeg ember, és a gyerek mindig igazat mond. Nem tudom, hogy higgyek-e neki, vagy sem.
Hallottam, hogy valaki jön fel a lépcsőn, én megindultam az ajtóhoz, de még mielőtt kiléptem volna rajta, összerogyott a lábam. Láttam, hogy Marko ijedten kapott utánam, majd elnyel a sötétség.

Az ágyamban ébredtem, Daisy ült az ágyam szélén, és a homlokom törölgette.
Vettem egy mély levegőt, mire ijedten nézet rám.
-Dean.-kiáltott, elmosolyodott-De jó, hogy felkeltél.
-Mi...Mi történt?-próbáltam felülni, de minden porcikám fájt.
-Istenem.-hallottam Dean megkönnyebbült hangját.Csodák csodájára józan volt.-Végre felébredtél.-leült mellém, Daisy kiment a fürdőbe.
-Meddig voltam eszméletlen?-próbáltam felülni, Dean segített picit, így csak az ágy támlájának dőltem.
-Lassan három napja.
-Az lehetetlen. Hisz nem rég jöttem ki a szobádból, mert miután ágyba dugtalak, lépteket hallottam, és gondoltam, hogy Marko az...de tovább nem emlékszem.-hadartam.
Miért kell nekem mindig hazudni? Gondolatban még olyan pofát is vágtam erre a kérdésre, mint van az a smile-i. Két kötőjel közt egy pont. -.- De most, hogy mondjam el neki, hogy elszólta magát?
Olyan arcot vágott, mintha nem hinne a fülének.
-Nem. Az három nappal ezelőtt volt. Te azóta itt fekszel. Hívtunk orvost, de azt mondta, semmi bajod. Lelki traumád van. Tegnap óta, Daisy is itt volt. Mi történt?-Tehát ezért van itt.
-Nem tudom.-fordítottam el a fejem, nem akartam a szemébe nézni.
-Nagyon aggódtam érted.-fogta meg a kezem.
-Bocsánat.-néztem a kezünkre, hüvelykujjammal megcirógattam a kézfejét.
-Szeretlek, ugye tudod?-közelebb hajolt, kisimított pár tincset az arcomból, két ujját az állam alá helyezte, és kényszerített, hogy ránézzek.
Szemei szomorúan csillogtak.
Halványan elmosolyodtam, s bólintottam, jelezve, tudom, hogy szeret, majd adott egy puszit a számra.
Kezem a tarkójára simítottam, közelebb húztam, s megcsókoltam.
Kattanást hallottunk, ezért eltávolodtunk egymástól. Daisy vigyorogva nézte a telefonját -azzal készítette a fotót- majd ránk nézet.
-Bocsi, de olyan aranyosak voltatok, nem hagyhattam ki.-megmutatta a képet, és tényleg aranyos kép lett.
-Átküldöd?-mutattam a telómra.
Bólintott, fogta a telefonom és átküldte, majd pötyögött rajta valamit, és az orrom alá dugta.
-Na én megyek, anya már tegnap óta nem látott.-megforgatta a szemét-Sziasztok.-intett egyet, felkapta a táskáját.
-Szia.-köszöntünk neki egyszerre.
 Dean rám nézet, elmosolyodott.
-Hozzok valamit enni.-Kiment.

 *2 hét múlva* 

Holnap lesz a bajnokság, ma egész nap próbáltunk. Dean fog értem jönni, mert elkérte a kocsim. Ő is hozott el. Befejeztük a próbát.
Leültem a fal mellé, és beleittam a vizembe. Mixy hajt minket, mint egy hajcsár.
Kopogtak, majd egy ismerős alak lépet be, de a baseball sapka miatt nem láttam az arcát.
Kicsit előre dőltem, hajam eltakarta az arcom. Olyan fáradt voltam, hogy képes lennék itt helyben elaludni. Hallottam, hogy Mixy beszélgette a pasival, de nem hagyott nyugodni a tudat, hogy ismerős.
 Megszólalt a telefonom. Dean hívot.
-Szia.-szóltam bele a zöld gomb megnyomása után.
-Szia szívem. Mindjárt ott vagyok, lejössz?-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Persze, csak összepakolok.-felálltam.
-Rendben.-kinyomta.
Minden cuccomat összeszedtem, elköszöntem, kifele menet odaszóltam Mixynek:
-Mixy, holnap nyolcra legyetek nálunk, onnan indulunk, ja és hozd a sógornődet, már beszéltem vele tegnap, hogy jön-e velünk.
-Rendben. Ő itt...-beakarta mutatni a pasit, de dudáltak.
-Bocs majd legközelebb bemutatkozok, de most megyek. Sziasztok.-köszöntem el.
-Szia Ro.-köszönt Morgen, a pasi meg, le nem vette rólam a szemét, végig magamon éreztem a pillantását, és amikor megfordultam az ajtóban láttam, hogy tényleg engem néz.
Ha nem lett volna rajta a sapka és nem takarta volna a szemét annyira, biztos eszembe jutna, ki ő. Elmélkedés helyet, beültem az anyósülésre, nyomtam egy puszit Dean arcára, mire lebiggyesztette ajkait.
-Csak ennyi?
Elnevettem magam a gyerekes hangnemén. Mint egy gyerek.
-Majd otthon. Most menjünk mert éhes, és izzadt vagyok. Le akarok zuhanyozni.-nyafogtam.
Elnevette magát, és már úton is voltunk.
Egész végig a próbáról faggatott, meg, hogy mit tervezek estére.
-Alvást.-kuncogtam.
-Én egészen másra gondoltam.-vigyorgott kajánul.
-Na, de Dean.-szóltam rá.
-Ne izélj már. Már nem is tudom mikor bújtunk ágyba kettesben.
-Tegnap este.-vágtam rá.
-Nem úgy értem. Szeretnélek már érezni.-komolyan nézet rám.
Épp egy pirosnál álltunk.
-Zöld.-mutattam a lámpára, ami átváltott zöldre. Sóhajtott egyet, és elindult, én meg az ablakon bámultam ki. Már elég rég nem volt köztünk testi kapcsolat.
Ránéztem Dean-re. Az utat figyelte.
Megfogtam a sebváltón pihenő kezét, mire összekulcsolta ujjainkat.
Otthon megindultam a konyhába, de Dean megállított.
-Öööm...Szerintem menj zuhanyoz le, én addig csinálok valami kaját.-zavarban volt.
Egy vállrándítással lerendeztem a dolgot, felmentem, ledobtam a táskám, és már mentem is a fürdőbe.
Jót tett a forró víz, már nem is voltam annyira fáradt, felvettem egy szexi fehérnemű szettet, egy pólót Dean-től, és így mentem le.
Még levegőt is elfelejtettem venni.
Gyertyafényes vacsora.
Ez volt az első, ami eszembe jutott.

24. fejezet

A másik blogban is fent van a rész :) Jó olvasást :)
A fogadás elég puccos volt.
Valami nagy kutyának a fia eljegyzett egy lányt, és erre Dean-t is elhívták, mert üzlettársak a fiúval. Megjegyzem, a lány nagyon szép. Barna hajú, barna szemű, olyasmi magas mint én, és gyönyörű mosolya van. Justin -megkérdeztem Dean-től, hogy hívják őket- olyan csodálattal, és szerelemmel nézte Grace-t, mint apa anyát, pedig ők sokáig házasok voltak, nem apadt a szerelmük semmit az évek alatt. Ugyanúgy szerették egymást.
Sokáig beszélgettem Grace-szel, nagyon kedves lány. Egy idősek vagyunk, imád festeni, rajzolni, zenét hallgatni, csendes, aranyos. Pont az ellentétem, mégis jól kijöttünk.
-Szívem, menjünk, üljünk le.-lágyan a derekamra csúsztatta Dean a kezét és puszit nyomot az arcomra.
Már nem a társaság közt voltam, hanem sétáltam egy kisebb parknak nevezhető kertben. Mivel a fogadás egy bálteremhez hasonló helyiségben van, de sokan kint foglaltak helyet, persze csak akik az üzletről beszélgettek, akik szórakoztak, bent voltak.
Bólintottam, majd megfogta a kezem, úgy mentünk be a helyünkre.
Meglepett amikor egy ismerős arcot fedeztem fel az asztalunknál.
-Mixy?-szólítottam meg a fiút. Meglepve nézet rám.
-Ro?-felállt, megölelt.-Hogy kerülsz ide?-leült, lerántott maga mellé.
-Ezt én is kérdezhetném.-nevettem el magam.-Borzalmas vagy öltönyben ember.-nevetve dőltem a vállára.
-Te viszont gyönyörű vagy.-gyengéden megsimogatta az arcom.
Eltávolodtam tőle. Sose tagadta, hogy gyengéd érzelmeket táplál irántam.
Mélyen nézet a szemembe, de elfordítottam a tekintettem, Dean-t kezdtem keresni.
Meg is találtam, egy kisebb férfi körben társalgott, de amint rám nézett, szeme felragyogott, mondott valamit, és sietős léptekkel közeledet felénk.
-Morgen.-kezet ráztak.
-Dean. Szóval együtt jótettek?-mosolygott Mixy.
-Aham. Téged anyád rángatott el?-leült mellém, így én ültem köztük.
-Mégis csak a bátyám eljegyzési partija.
 Meglepődtem.
-Várj. A bátyád? De hisz nem mondtad, hogy van tesód.
-Nem kérdezted.-nevetett.
Szóval ezért voltak ilyen jóba Dean-nel, amióta találkoztak.
Csendben hallgattam a beszélgetésüket, a pia is jócskán fogyott, ők meg kezdtek berúgni. Felálltam.
-Hova mész?-fogta meg a kezem Dean.
-A mosdóba.-rámosolyogtam.
Felállt, megcsókolt, majd elengedett.

Megkerestem a női mosdót, elvégeztem a dolgom, kezet mostam, majd megtöröltem és a tükörbe néztem.
-Visszafestem holnap a hajam.-Döntöttem el. Túl sápadt vagyok már feketén, pedig barna a bőröm.
Majd szólok Daisy-nek, hogy jöjjön velem.
Elmentem sétálni kicsit, nem volt kedvem bent lenni.
Kint elég kellemes volt a levegő, de már éjfél is elmúlt.
-Szia.-szólalt meg egy női hang.
-Hát te?-néztem Grace-re.
-Láttam, hogy kijöttél, gondoltam beszélgethetnénk picit.
-Legyen.-rámosolyogtam, mire elvigyorodott.
-Táncon kívül csinálsz még valamit?
-Fotózok.
-Ó ez nagyszerű. És szereted csinálni?-leült egy padra.
-Imádom. Van egy pillanat, amit néha örökre megtartanál, és ezeket a pillanatokat megörökítheted egy képen, és végig csodálhatod, akár öregkorodban is.-magyaráztam, közben én is leültem.
-Így vagyok én is a festészettel. Órák hosszára képes vagyok kikapcsolni az agyam, és csak a színekre koncentrálok.
-Két hét múlva lesz egy bajnokság, eljöhetnél te is. Úgyis a sógorod a koreográfusunk.-kuncogtam. -Morgen?-lepődött meg.
-Mi csak Mixynek hívjuk.-nevettem el magam az arcán.
-Na ezt jó tudni. Amúgy természetesen elmegyek. Nincs egy barátom se itt, jót tesz majd a társaság.-húzta el a száját, majd mosolyogva pillantott rám.
-Honnan jöttél? Bocs ez hülye kérdés.-nevettem.
-Kanadában éltem. Justin ott járt üzleti ügyben. Egy hónapig apám cégénél volt, de ennek már négy éve.-mosolygott.
-Négy éve vagytok együtt?
-Igen. És nagyon szeretem.-pirult el.
Sok mindenről beszélgetünk, nagyon megkedveltem, nem csoda, hogy Justin elveszi.
Éjfél után, pontosabban két órakor visszamentünk a többiekhez, de Mixy ki volt ütve, az asztalra hajtotta a fejét, Dean meg egy poharat forgatott a kezében, amiben jégkocka volt.
Ő se volt józan, mert, amikor meglátott, fel akart állni, nem nagy sikerrel.
-Megyek szólok Justinnak.-kuncogott, megfogtam Dean kezét, hogy felsegítsem.
-Rendben.-mosolyogtam rá.
-Köszönöm, hogy eljöttetek.
-Nem kell megköszönöd. Örülnék ha találkoznánk valamikor.
-Bármikor. Majd hívj fel.-kivett a táskájából egy cetlit, ráfirkálta a telefonszámát, elvettem, intett, majd elment megkeresni a vőlegényét.
-Na gyere, te iszákos. Mostanában eléggé sokszor néztél a pohár fenekére, most meg mégis kinyúltál.-támogattam ki az épületből.
Motyogott valamit, de nem értettem.
Nehezen beültettem a kocsiba, majd hazafurikáztam.
Még szerencse, hogy én nem ittam alkoholt.
Otthon leparkoltam a garázsban -Isten áldja meg azt, aki kitalálta az elektromos kapukat.-mondtam és kitámogattam a félig alvó Dean-t.
-Gyerünk, embereld meg magad, és segíts.-pofozgattam, mert nem volt erőm felcipelni az emeletre.
-Jó, na.-motyogta, megfogta a korlátot, és nagy nehezen felvonszolta magát.
Ledobtam a cipőm a szobám ajtajába, mert az van közelebb a lépcsőhöz, és követtem Dean-t.
Levettem róla a zakót, az inget, meg a nadrágot, feljebb toltam, mire megölelte a párnát.
-Nem akartam fájdalmat okozni neked.-motyogta.-Nem én öltem meg őket.
Az utolsó mondatnál megállt bennem az ütő...